A Munkácstól mintegy 10 km-re északkeletre, a Latorca völgyében fekvő Beregszentmiklós legfőbb látványosság a XV. századi eredetű Telegdy-Rákóczi várkastély.
Az oklevelek tanúsága szerint már korábban is állt itt egy erőd, melynek építésére Zsigmond király 1403-ban adott engedélyt Perényi Imrének. E várkastély 1542-ig a Perényieké volt, majd a területtel együtt Telegdy Mihály tulajdonába került, aki 1583. május 6-án kapott engedélyt Rudolf királytól várépítésre. Az építkezést halála után fia, János folytatta. 1610-től Telegdy Anna, majd férje Nyáry István birtokolta az erődöt, melyet III. Ferdinánd király 1649-ben Lónyai Zsigmondra ruházott át. Később az elhunyt Lónyai Zsigmond özvegyét Rákóczi László vette el, s így a munkácsi és a szentmiklósi birtokok előbb rá, később utódaira, a Rákócziakra szállt.
1661-ben Rákóczi László neje, Bánffi Erzsébet lakott benne. 1666-ban itt rejtőzött el I. Rákóczi Ferenc a gyászos véget ért Wesselényi-összeesküvés bukása után, ekkor a kastély Homonnai Drugeth György özvegyének, Eszterházy Máriának kezén volt. 1669-ben I. Lipót király beleegyezett, hogy a Rákóczi-család a szentmiklósi uradalmat az Esterházy családtól 65 000 tallérért átvehesse.
Ennek nyomán 1673-ban már Rákóczi Ferenc özvegyének, Báthory Zsófiának birtokaként említik. Báthory Zsófia elhunytával a birtokot Zrínyi Ilona vette át gyermekei javára. II. Rákóczi Ferenc vadászatai során gyakran megfordult szentmiklósi kastélyában. 1711. február 19-e éjszakáját is itt töltötte a fejedelem, mielőtt elhagyta volna az országot. A Rákóczi-szabadságharc bukása után a vár a kincstár kezébe került, majd 1726-ban VI. Károly gróf Schönborn Lotár Ferencnek adta. Ettől kezdve a Schönborn család birtokolta. A II. világháborút követően a szovjet katonaság használta az épületet, majd sorsára hagyták az egyre rosszabb állapotban lévő várat. 2001 óta Bartos József művész, költő és zeneszerző a vár házigazdája. Az épület nagy részét helyreállítva kulturális központtá alakította azt, ahol évente egyszer középkori fesztivált szerveznek. Festő társaival igyekszik tovább restaurálni a több mint fél évszázados erődöt.
A várkastélyt emeletesre tervezték, U alaprajzú, az északi és a déli sarkain kiálló kerek, illetve sokszögű saroktornyokkal. Lent nagy pincék terültek el, a földszinti keresztboltozatú rész a saroktornyokon kívül hat szobát és konyhát, valamint egy hajdan palotának nevezett tágas előcsarnokot tartalmazott, míg fent az emeleten hosszú keskeny folyosóból nyíló hat kis szoba és egy nagy terem volt található. 1734-ben kéményeket építettek a házra. Az üvegezett ablakú szobákat zöldmázas cserépkályhákkal fűtötték. Az eresz alatt körben lőréseket alakítottak ki. A vastag falak homlokzatai simák voltak, nyílásainak többsége egyszerű volt. Mindössze a saroktornyok első szintjén lévő ablakok volt tölcséresek, lőrésszerűek, míg a déli oldalhomlokzat két földszinti ablaka reneszánsz stílusban készült, kőkereteik gazdagon és mívesen faragottak voltak, felső sarkaikon ornamentális díszítésekkel, felettük tagolt szemöldökpárkányokkal. A kastély 1729-ben új fedélszéket kapott. Délnyugati bejáratát 1734-ben Marksteiner Jakab uradalmi kőműves falazta be, s azt a kastély ellenkező oldalára tette át. Ekkor készülhettek a nyugati szalagkeretes emeleti ablakok is.
1839-ben a kastély homlokzatait megfosztották faragott kő nyíláskereteitől, a tengelykiosztást meghagyva kiszélesítették az ablakokat, és megváltoztatták a közlekedés-rendszerét is. A vár a saroktornyainak hegyes sisakjai helyett pedig egyetlen magas fedélszerkezetet kapott. Az 1853 körül készült rajzon még láthatók a keleti homlokzaton az árnyékszékek kiugró toldaléképítményei. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága végzett kutatási és restaurálási munkálatokat a kastélyban. Lebontották a nyugati oldal klasszicista földszinti oszlopos tornácát, és restaurálták a külső falat. Ekkor került elő az északi és a nyugati falon két sgraffito, amelyek közül az egyik háromszögű timpanonban Rákóczi címert mutatott.
A várkastélyhoz XVIII. századig többszörösen kerített, árokkal és földtöltéssel védett udvarhoz csatlakozott, melyben majorsági épületek kaptak helyet. Az erődnek forgók segítségével felvonható csapóajtaja volt, a padláson és a tornyokban oldalazó kilövőnyílások voltak.