Szerednyei várrom

Az Ungvári járásban, a Viela patak partján fekvő, több mint 4000 főt számláló városi jellegű település, Szerednye első írásos említése 1417-ből való. A település határában még ma is láthatóak az egykori Dobó-vár romjai.

Nevét egykori birtokosáról. Dobó Istvánról kapta, aki itt hunyt el 1572-ben. Ám az erőd története ettől régebbre nyúlik vissza. A hagyomány szerint templomos lovagok építették a XIII. században, de erre nincs bizonyíték. 1380-ban pálos szerzetesek telepedtek le Szerednye környékén, s használták az erődöt, mely utánuk a Drugetheké és később a Pálócziaké lett. 1526-ban a Dobó család szerezte meg. Az egri várkapitány, Dobó István is itt élt egy ideig. Ittléte alatt ásatta ki török foglyokkal azt a több kilométer hosszú szerednyei pincelabirintust, amely a szájhagyomány szerint a pincét az ungvári, valamint a munkácsi várral kötötte össze. 1572-ben itt hunyt el Dobó István. A XVII. században a vár a Rákóczi családé lett. A Rákóczi szabadságharc idején a vár erősen megrongálódott, s többé nem újították fel.

Az erőd eredetileg egy négyzet alaprajzú lakótoronyból állt, amelyet sáncok vettek körül, melyek közül az egyik valószínűleg vizesárok volt. A torony külső mérete 18,5x18,5 méter, falainak vastagsága 2,65 méter volt. A falak simára vágott kövekből épültek, a sarkokon nagyméretű kváderkövekből. A fennmaradt falak magassága 8-9 méter, de egyes részeken 12 méter is maradt. A belső részen megmaradt gerendalyukak alapján a vár legalább 3 szintes lehetett, de nem kizárt, hogy 4 szintes volt.

A torony bejárata a nyugati oldal 2. szintjén volt, megközelítése felhúzható létrával történt. A földszinten egyáltalán nem volt bejárat. Az egyes szinteket csigalépcsők kötötték össze.

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet 2014-től évente megrendezi Császlóc és Szerednye közreműködésével a Dobó-napot Dobó István tiszteletére.

2017-ben pedig mellszobrot állítottak Dobó Istvánnak az egykor általa ásatott pincében. Az alkotás készítője Túri Török Tibor szobrászművész.