Seprűkötés

A seprűkészítés egy olyan hagyományos mesterség, amely a mai napig sok helyen él és virágzik, így Nagydobronyban is. Az elkészítése során számos lépésen kell keresztülmenni, és mindegyik fázisban a mesteri tudás és ügyesség kulcsfontosságú. A munkafolyamat az alapanyag, a cirok (vagy más néven ciru) megtermelésével kezdődik.

Ezzel nagyon sok munka van: a magvak beszerzése, vetése, majd – a jó termés érdekében – többszöri kapálás, végül a növény beérése után annak leszedése és hazavitele. Amikor már a portán van a cirok, meg kell pucolni a magvaitól. A tisztítás után jön a szárítás, kévébe kötés.

A cirok szálainak készítése és a seprű megformálása következik. A mester ilyenkor egy érdekes trükköt alkalmaz, hiszen a cirok szálak hajlításához és formálásához fontos, hogy a növények engedelmeskedjenek. Ehhez a cirok szálakat  nedvesség kell érje, ennek hatására könnyebben kezelhetővé válnak. A szálakat a megfelelő helyekre kell elhelyezni, figyelve arra, hogy az erősebb szálak felülre kerüljenek, míg az alsó réteg gyengébb szálakból álljon.

Ezután a mester drótot használ, hogy a cirok szálait a megfelelő helyen rögzítse. A szálak erősebb végei kerülnek a seprű fejéhez, és egy satunak nevezett présfa segítségével szorosan összefogják őket. A fa segít abban, hogy a varrás során a szálak a kívánt formában maradjanak. Három varratot készítenek, hogy a cirok szálak biztosan a helyükön maradjanak, és a seprű tartós legyen.

Miután a varrás megtörtént, a mester az éles baltával egyenesen levágja a seprű végét, így kialakítva a végleges formáját. A seprűnyelet altalában asztalos készíti el. 

A folyamat végén a mesterség eredményeként a kézműves seprű kész is. Mivel a készítés minden lépése a mesteri tudásra és gondosságra épít, egy-egy ilyen seprű sokkal többet jelent egy egyszerű háztartási eszköznél: egy igazi kézműves remekmű.