Salánki erdő
A Salánk melletti Nagyerdő híres tölgyfáiról, melyet hordó- és bútorkészítéshez, továbbá építőanyagként egyaránt használtak, használnak nemcsak Kárpátalján, hanem külföldön is.
Az erdőben növő kocsányos tölgyfái ugyanis külön ökológiai alfajnak minősülnek, értékesebbek az átlagos tölgynél. Ez annak a különleges mikroklímának köszönhető, ami a Nagyerdőt és az Atak erdőt elválasztó Borzsa folyó árterében alakult ki. A tölgyfa mellett kőris- és bükkfa, továbbá és gyertyán nő a 3400 hektárnyi salánki erdőterületen, mely a Nagyszőlősi Állami Erdőgazdaság részét képező Salánki Erdészethez tartozik. Az itt található tölgyfák legidősebbje 150-170 éves.
Az utóbbi évtizedben komoly problémát okoz a fák elszáradása. Ennek hátterében az állhat, hogy miután 50 évvel ezelőtt csatornázással és töltésekkel kiegyenesítették a Szalva-patakot, melynek következtében jelentős csökkent a talajvíz szintje, s így a fák egy része nem jutott elegendő vízhez. Ha az erdőben a beteg fák mértéke hektáronként eléri a 3-5 köbmétert, a gazdaság feladata a vágás elvégzése.
Az erdőtisztítás mellett más célú fakitermelés is folyik a salánki erdőben. A Kijevi Erdőrendészeti Központ a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatallal egyeztetve tízévenként állapítja meg, hogy évente mennyi fát vághatnak ki az erdőből tűzifának, illetve ipari célból.
Mivel a környéken kevés a kitermelhető erdő - ugyanis nagy részük természetvédelmi terület -, a salánki erdőn végzett kitermelés igen jelentős: évente 25-30 hektárnyi erdőterületen 10-12 ezer köbméter fát vágnak ki.
S még ez sem fedezi a környék tűzifa iránti igényét.
Ám az erdőgazdaság arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt a környezetvédelmi elvárások és a fa iránti kereslet között.
A gazdaság nemcsak erdőtisztítással, fakitermeléssel foglalkozik, hanem az utánpótlásról, azaz a facsemete neveléséről is gondoskodik.
A Salánki Erdészet csemetekertje nyolc hektárt tesz ki, ahol a tölgyön és a kőrisfán kívül cseresznye-, alma-, körtefákat, illetve diót is nevelnek.