Kovács Vilmos munkássága
A kárpátaljai irodalom meghatározó alakja Kovács Vilmos költő, író. Az irodalmár az egykori Bereg vármegyei Gáton látta meg a napvilágot 1927. június 5-én Kovács Emil ács-és kőművesmester és Kcsó Borbála gyermekeként. Beregszászon és Munkácson járt iskolába. Miután 1945-ben érettségi bizonyítványt szerzett, szülőfalujában vállalt munkát: magántisztviselő volt, majd 1945-1947 között Beregszászi Termékkészletező Vállalat gáti kirendeltségének könyvelőjeként dolgozott. 1947 decemberétől egy évig szülőfalujának VB-titkára volt, 1949 elején került újból Munkácsra, ahol a városi adóhivatalnál dolgozott könyvelőként.
Még abban az évben az adóügyi osztály főkönyvelőjévé nevezték ki. 1952 szeptemberében adóügyi tanácsos, majd főtanácsos lett.
1952-ben elvégezte az ukrán tannyelvű esti középiskolát és beiratkozott a Csernovici-Lvovi Pénzügyi-Közgazdasági Főiskolára, ahol 1957-ig tanult.
Közben szépen ívelt felfelé irodalmi munkássága is: 1955-ben a munkácsi Győzelem Zászlaja (Prapor Peremohi) járási lap munkatársa lett, a lap kulturális rovatát vezette, valamint a lap mellett működő irodalmi stúdiót is irányította. A kárpát-ukrajnai magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb képviselőjének tartották. A második világháború utáni kárpát-ukrajnai magyar irodalomban ő volt az első, aki sikeresen törte át a kisebbségi írósors természetes és mesterséges korlátait.
Az 1950-es évek második felétől a Kárpátontúli Területi Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője, később vezető szerkesztője lett Ungváron. Első verseskötete 1957-ben jelent meg Ungváron Vallani kell címmel. 1958-tól 1971-ig az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője volt. 1959-ban adta ki A tavaszi viharok, 1962-ben a Lázas a Föld című munkáját. Verseinek válogatása 1963-ban orosz nyelven is megjelent (Veszennyaja burja, Moszkva, 1963). Holnap is élünk című regénye szintén Ungváron jelent meg 1965-ben. Ebben a művében a kárpátaljai magyarság 1944 utáni életét, a kommunista személyi kultusz okozta torzulásokat ábrázolta, sürgetve a közéleti tisztaság, a harmonikus élet megteremtését. Emiatt a szovjet hatóságok által a forgalomból kivont művet sokan sorsregényként definiálták.
1968-ban pedig a Csillagfénynél című művét adták ki Ungváron.
Támogatta az Együtt című szamizdatfolyóirat beindítását, az ungvári Forrás Stúdió (1967-1971) fiataljait (Balla Gyula, Balla Teréz, Dupka György, Fodor Géza, Füzesi Magda, S. Benedek András, Vári Fábián László, Zselicki József). Létrehozta és 1970-től gondozta a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletét.
Műfordításokkal is foglalkozott, Arszenyev, Gajdar, Korolenko, Sevcsenko műveit dolgozta át magyar nyelvre.
Tevékeny résztvevője volt a kárpátaljai magyarság polgárjogi mozgalmainak.
1977-ben betegsége miatt Budapestre költözött, ott hunyt el 1977. november 13-án.
Penckófer János így vall róla: "Ha Kovács Vilmos életművét és az életmű jelentőségét egyetlenegy szóval kellene csak megjelölni, sokan választanánk azt, hogy út. Ez jól föl tudná tárni a Holnap is élünk című regény alapvető gondolatát, és a Verecke című költemény haza-fogalmára is utalna. Ez a szó megidézné Kovács Vilmos emberi kálváriáját, amit meg kellett járnia, mert az igazság és a kárpátaljai magyarság nevében fellázadt a szovjet ideológia ellen. Bevilágítaná azt a pályát, amely elsősorban a trianoni határ létezése miatt formálódott abszurd módon, azt a pályát, melynek kezdete és végállomása Gát és Fót közé esett. Kifejezné azt a belső változássort, amit az egyes művek tárnak az olvasók elé. Jelképe lenne a szerző szemléleti módosulásainak, létértelmezésének, amely a fokozatos felismerések láncolatából tevődik össze. Magába foglalná azt a merész vállalkozását is, amely elvezette őt a magyarság eredetének a vizsgálatához."
Az utókor a mai napig büszke a gáti költőre. 1988. április 17-én a gáti és derceni értelmiségiek megalakították a Kovács Vilmos Kört. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ)1990-ben Kovács Vilmos Irodalmi Díjat, 2003-ban az UMDSZ Kovács Vilmos Irodalmi és Művelődési Díjat alapított.1997-ben a KMKSZ Ungváron az egykori megyeháza falán, ahol Kovács Vilmos 1958-1971-ig a Kárpáti Kiadó szerkesztője volt, emléktáblát avatott a költő tiszteletére. 2007-ben a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége a Gáti Középiskola falán Kovács Vilmos emléktáblát helyeztek el, egyúttal a tanintézet felvette a költő nevét. 2002-től az iskolában évente megrendezik a regionális Kovács Vilmos Szavalóversenyt. Beregszászban és más településeken utcákat neveztek el róla. Az Együtt című irodalmi, művészeti és kulturális folyóiratot pedig a Kovács Vilmos Baráti Társaság terjeszti.