Glück Gábor festőművész, grafikus

MÁRAMAROSSZIGET, 1912 - 1983, UNGVÁR

Budapesti műbútorasztalos-tanulóként Szőnyi István ajánlására került be a képzőművészeti pályára Magyar Mannheimer Gusztáv és Vesztróczy Manó növendékeként. 1931 és 1933 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Réti István osztályában tanult, és rajz- valamint akvarellművészetben Pécsi-Pilch Dezső volt a tanára. Azonban tanulmányait 1933-ban megszakította, mivel behívták a román katonaságba.

Később, leszerelése után, 1944-ben nem engedélyezték számára, hogy Csehszlovákiába költözzön, így visszaköltözött szüleihez Ungvárra. Itt érte a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása, majd besorozták a szovjet hadseregbe. Kezdetben munkászászlóaljban építkezéseken dolgozott, de később dekorációs feladatokat kapott. 1945-ben, leszerelése után előbb Kisinyovban élt, majd 1947-ben letelepedett Ungváron. Annak ellenére, hogy magyar zsidó származása miatt nem volt előny a szovjet kultúrpolitikában, fokozatosan elismerték tehetségét, bár csak később.

1958-ban megkapta a Brüsszeli Világkiállítás aranyérmet, majd 1963-ban a "érdemes művész" címet. Műveire jellemző a nagyfokú formatisztelet, kiváló szerkesztőkészség és már-már szolgai realizmus. Színvilága visszafogottabb, mint a kárpátaljai művészek általában, és a tájat állandóan őszi, vörösesbarna tónusokban jelenítette meg.