Fornos
Népballadák és népdalok
A kárpátaljai népballada és népzene kutatása egészen az 1800-as második feléig vezethető vissza. Úttörői Lehoczky Tivadar helytörténész, régész és Fincziczky Mihály folklorista voltak, akik elsősorban Ung és Bereg vármegye balladáit gyűjtötték össze.
A XIX. század első felében virágzott igazán a térség irodalmi hagyatékának felkutatása. Irodalmárok, zenészek és társadalomkutatók több gyűjtőutat is szerveztek Kárpátalja területére a mesék, szólások-mondások, mondák, népzenék és népballadák feltérképezésére. Élen jártak ebben a Sárospataki Református Főgimnázium tanárai és diákjai, tovább Bartók Béla, aki 1912-ben látogatta végig a kárpátaljai településeket. Ekkor járt Fornoson is, ahol 22 dalt sikerült rögzítenie. A többi között itt vették fel Az én kedves feleségem, A csikósok, a gulyások, a Most indulok az apám udvaráról, a Zöld bimbóból virág lesz, a Menjen el a ténsúrfi, ne kötődjön vélem, a Beregszászi három lány kezdetű népdalokat.
A teljes gyűjtemény megtalálható a Bartók-rend online felületén: (https://systems.zti.hu/br/hu).
Évtizedekkel később Vári Fábián László, Kossuth-díjas kárpátaljai költő Vannak ringó bölcsők (Intermix kiadó, 2012) című könyvében dolgozta fel a kárpátaljai népballadákat és népdalokat.
Itt említi meg A gróf és az apáca, valamint a Kállai asztal című balladákat, melyeknek számos változata van a kárpátaljai településeken.
A fornosi változatot 1988-ban jegyezték le egy helyi asszonytól, az 1914-ben született Darcsi Júliától.
Kállai asztal
A kállai asztal
Körül van karszékkel,
Közepén egy levél
Fekete pecséttel.
Legyen akárkié
Az a híres levél,
Csak engem vegyen el
Az a híres legény.
A kállai asztal
Körül van karszékkel,
Közepén egy pohár,
Tele van méreggel.
Legyen akárkié
Az a tele pohár,
Csak engem vigyen el
A keserű halál.
A gróf és az apáca
Egy magas hegytetőrül
Néztem a völgyön át.
Ott láttam három grófot,
Ki csónakán halász.
A legifjabbik gróf,
Ki csónak szélén áll,
Nyújtsa arany kulaccsát,
Hogy kóstoljam borát.
- Köszönöm a borodat,
Hisz úgysem ihatom,
Mert zárdába kell mennem,
Ott tőtöm nyugalmam.
- Ha te (j)a zárdába mégy,
Ott is felkereslek én,
Bemegyek a zárdába,
Meghúzom a csengőt.
Éjre a zárda előtt
Meghúzták a csengőt:
- Hol van az új apáca,
Ki most érkezett épp?
- Ide be nem jött senki,
Se ki nem mehetett.
- Rátok gyújtom a zárdát,
Ha be nem mehetek!
Erre a lány kilépett
Talpig fehérben már,
Haja rövidre vágva,
Hisz kész apáca már.
Erre a gróf lehúzta
Arany karikáját:
- Nesze, fogadd el tőlem
Szerelmem zálogát!
- Köszönöm a gyűrűdet,
Hisz én nem hordhatom,
Mer én szegény lány vagyok,
Te meg egy gróf vagyol.
Erre a gróf kihúzta
Zsebéből pisztolyát,
Lelövi az apácát,
Azután meg magát.
Fájdalmában a lejány
Csak ezt kiáltozta:
- Istenem, magam lettem
Szerelmem gyilkosa.
Ismert nótafa a faluban Bányai Piroska, akitől Espán Margaréta újságíró 2013-ban jegyezte le az alábbi éneket:
"A fornosi halastó, halastó,
beleestem kocsistól, lovastól.
Jaj, Istenem, ki húz már engem ki?
A szeretőm próbált, de nem bírt ki."