Csuhéfonás

Visken különösen nagy hagyománya van a csuhéfonásnak. Néhány évtizeddel

ezelőtt, amikor az emberek még nem tudtak minden használati eszközt és dísztárgyat a

boltban megvenni, mindent természetes anyagokból készítettek el, és ehhez a környezetükben

legközelebb található dolgokat alkalmazták. Ilyen volt a kukoricacsuhé is. Mielőtt hozzáfogtak volna a különböző tárgyak elkészítéséhez, előbb be kellett gyűjteni a csuhét,

majd jött a szárítás, színelőkészítés, fehérítés. Régebben színezték is a csuhét, ma viszont inkább meghagyják a természetes színét. Begyűjtés, előkészítés: a csuhét a kukorica beérése után minél előbb le kell szedni, mert ha már túl száraz, akkor törik, az eső is árt neki, bepöttyösödik, bebarnul tőle. Szárítani szellős, napmentes helyes, például padláson kell, kiterítve, s gyakran fel kell rázni, hogy minél jobban megőrizze minőségét. Fehérítés, színezés: a fehérítés kénezéssel történik a hordók fertőtlenítésére is használt borkénporral. A csuhét beleteszik egy nagy hordóba, ágakkal, gallyakkal leszorítják, hogy rá ne hulljon a tűzre. A hordót ugyanis felfordítva kell kénporral megszórt tűzparázs fölé tenni, s úgy hagyni akár egy egész napra gőzölődni. A csuhét előzetesen ajánlott bevizezni, mert a száraz csuhét nem fogja meg úgy a gőz. A levelek puhítását ecetes vízzel, a színezést pedig gyapjúfestékkel végezték régen. Az így előkészített alapanyagból szinte bármit tudnak készíteni a viskiek: táskát, kosarat, só- és cukortartót, lábasalátétet és lábtörlőt, Thonet-párnát, gyerekjátékot, mobiltelefon-tartót. Van üvegfonás, tudnak széket, újságtartót, kisbútort befonni. A viski csuhé termékek Kárpátalja és Magyarország mellett eljutottak már Japánba, Hollandiába, Csehországba, Németországba, a balti államokba és Fekete-tenger üdülőhelyeire is.

Forrás:

https://karpataljalap.net/2008/05/09/kezmuves-unnep-es-szakmai-tovabbkepzes-visken

https://adoc.pub/segedanyag-a-karpataljai-nepfiskolai-egyeslet-altal-hirdetet.html