Csongor

Cirokseprű

Új seprű jól seper, hát még a csongori seprű! Mert ha seprű, akkor csakis a Munkácsi járásban található magyar települést, Csongort érdemes felkeresni. A faluban ugyanis több mint fél évszázada foglalkoznak ciroktermesztéssel és seprűkészítéssel.

Hogy ki ültette el az első cirokmagvakat Csongoron, azt ma már senki sem tudja. Annál jobban értenek a helyiek a ciroktermesztéshez, mely közel 600 hektárnyi területen folyik a falu határában. Többfajta cirokmagot is használnak (Szegedi 185, Jumak, Szegedi szlovák, Szegedi 1023, Dia, Szilárd).

A földet már ősszel előkészítik, ám a cirokmag vetése csak április végén, május elején történik. A kikelt növényt megkapálják és ritkítják. Amikor a cirok szára eléri a 20-25 centimétert, még egyszer megkapálják.

Ősszel végzik el a növény betakarítását, a cirokszár hegyétől 80-100 centiméterre késsel egyenként levágják mindegyik szálat.

Ezt követi a cirok felhasználása. Első lépésként egy erre a célra készített géppel eltávolítják a cirokfejről a magvakat, melyeket eltesznek a következő évi vetéshez. A cirokmag egyébként ehető, régen olajat is sajtoltak belőle, valamint takarmánykényt adták az állatoknak.

A megtisztított cirokszálat a napon sárgászöld színűre szárítják, majd hosszúság szerint szétválogatják.

Majd jöhet a seprűkészítés, melyhez a cirok mellett drótot, szeget, cérnát is használnak. Dróttal a nyélre kötözik, és színes madzaggal körülhurkolják, varrják a cirokszálakat, majd a végét egyenesre vágják. A seprűnek összetekert csuhéból készített "válla" is van, ez adja meg a seprű tartósságát és alakját. A seprű nyelét, mely lehet 50-60 cm-es és 80-90 cm-es is, lecsiszolják, hogy szálkamentes legyen.

A kész seprűt a csongoriak Kárpátalja-szerte árulják, de jut belőle a határon túlra is.