Botfalva

Tóth Róbert festőművész

Mindenki másképp fest: a reneszánsz festőnél az emberi test és a tájképek kerülnek a figyelem középpontjába, a realista művészt a legapróbb részletekre való törekvés jellemzi, az expresszionista a belső, pszichikai formákat vetíti rá a külső világra, míg az impresszionista az adott pillanatban látott élményt festi a vászonra. Ez utóbbi képviselője Tóth Róbert kárpátaljai festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) tagja.

A művész az Ungvári járásban, Botfalván, az ősi családi házban él és alkot. Gyermekkorától ügyes rajzoló volt, ám nem járt festőiskolába. A katonaság alatt a rajzolókhoz került, majd a leszerelést követően egy öntvényeket készítő ungvári gyárban helyezkedett el, közben otthon festett.

1997-ben az ungvári könyvnapokon mutatkozott be festményeivel. Ott találkozott Révész Imre Társaság néhány tagjával. Két évvel később, 1999-ben újabb 15 alkotását mutatta be Ungváron. Ezek vászonra olajjal festett tájképek, csendéletek voltak. Felfigyeltek a tehetséges művészre, akit a RIT akkori elnöke, Tóth Lajos meghívott egy magyarországi alkotótáborba. 2003-ban tagja lett az ungvári székhelyű Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. Két évvel később felvették a RIT-be.

Azóta rendszeres résztvevője a Rahói járásban, Nagybereznán, a Szinevéri-tónál megtartott alkotótáboroknak. Az itt készített képeket aztán egy közös kiállításon mutatják be.

Tóth Róbert az elmúlt években számos kiállításon vett részt alkotásaival: képeit Én általában három alkotással készülök. Nagyon fontos, hogy ezekhez Ungváron, a Boksay József Kárpátalja Megyei Szépművészeti Múzeumban és Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán is megtekinthették az érdeklődők. Elsősorban csendéletet, tájképet készít, de portrék is kikerülnek a keze alól. Több művésztársát - köztük Soltész Istvánt, Magyar Lászlót, Réti Jánost, Brenzovics Vaszilt - megörökítettem már a vásznon.

Példaképei közé tartozik Munkácsy Mihály, de közel állnak hozzá az impresszionisták is, hiszen ő is ebben a stílusban fest. Többféle technikát - gouache, akvarell, tempera - kipróbált már, de leginkább olajjal szeret festeni a vászonra. Saját bevallása szerint, ahogy telnek az évek, úgy változik a festészete is: a képek témája, a kompozíció, a színek használata. Régebben sötétebbek voltak a képei és kevesebb színt használt. Annak örül, ha tele van a paletta színnel. Szerinte ősszel olyan dús a természet színe, hogy az már szinte sok.

Szívesen fest a helyszínen, s aztán a műteremben még igazít a képeken. Úgy gondolja, hogy egy művész sohasem lehet teljesen elégedett az alkotásaival, mindig talál rajtuk valami javítanivalót. Tóth Róbert - elmondása szerint - érzésekkel dolgozik. Ha kimegy a műteremből, nem gondolkodik tovább a képen, viszont gyakran leül a festmények elé egy csésze kávéval a kezében, s órákig csak nézi őket.

Nem ragaszkodik az alkotásaihoz, ha kérik, eladja azokat, ám mindig fáj megválnia tőlük. Nem követi az aktuális divatirányzatot a festészetben, azt szeretné, hogy a képeimről mások is felismerjék, hogy azok az ő munkái.