Ungvár egyik legfőbb látványossága az egykori Drugeth-vár, mely egyben Kárpátalja és a magyarság történelmének egyik legjelentősebb szimbóluma.

A vulkanikus eredetű Várhegyen felépült vár jelenleg egy várkastéllyá átalakított belső várból és az azt övező parkból áll, melyet négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített védőfal vesz körül. Teljes területe 8,5 hektár, ebből 6 hektár a várkert.

A vár eredetére vonatkozóan több elmélet is van:

Anonymus a Gesta Hungarorumban azt írja, hogy amikor Álmos vezér a honfoglalókkal Hung vagy Ung várához ért, a vár szláv ura, Laborcza megfutamodott, ám a magyarok üldözőbe vették és a mai Laborc folyó partján megölték. Ezután a várba bevonuló magyarok ott négy napig áldomást tartottak, melynek negyedik napján Álmos fiát, Árpádot nevezték ki az új fejedelemmé. "És mivel Ungváron történt Árpád fejedelemmé választása, hungvári fejedelemnek hivatott, vitéz népe pedig Hungról, az idegenek nyelvén: Hungari, Hungaren, Ungaren nevet kapott, mely mai napig fennmaradt az egész világon."

Anonymus írása azonban vitatható. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az ungvári vár eredetileg szláv erődítmény volt, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították.

A jelenlegi kővár előtt Ungvárnak már volt két korábbi erődítménye is, de arról megoszlanak a vélemények, hogy azok pontosan hol épültek meg. Az első, ami földvár volt, az 1241/1242-es tatárjárás során teljesen elpusztult. A második vár IV. Béla király rendeletére épült meg kőből az Ungvár melletti gerényi dombon, maradványai még ma is látszanak.

Ungvár és környéke Károly Róbert király uralkodása alatt Drugeth Fülöp birtokába került, így a vár is a Drugeth-családé lett.

A harmadik, ma is meglévő vár építéséhez Drugeth Fülöp 1320 környékén látott hozzá. A közel három évtizedig tartó építkezés végét Fülöp már nem élte meg, az Homonnai Drugeth László nevéhez fűződik. Utódai többször is átépítették a várat. Drugeth István Ung és Zemplén vármegyei főispánsága idején, 1598-ban esett át a vár az egyik legjelentősebb átalakuláson, erről tanúskodik a belső várkastély bejárata feletti évszám is. Valószínűleg ekkor alakult ki a vár mai arculata. Ekkor emelték a várat övező, négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített kőfalakat. A vár megközelítését északkeletről meredek szikla teszi lehetetlenné, a többi oldalán 15-20 méter széles és 8-10 méter mély árkokat ástak. Hasonló, bár sokkal sekélyebb árok vette körül a belső várat is. Ez eredetileg reneszánsz stílusban, négyszintesnek épült, azonban a negyedik, fából készült szint leégett. Belső udvarában még látszanak az egykori íves tornác nyomai. Ugyancsak a belső udvarban található a közel 30 méter mély kút is.

1602-től Bocskai István birtokolta a várat, majd 1606-ban visszaadta azt Drugeth Györgynek. Bethlen Gábor azonban 1619-ben elfoglalta a várat. 1646. április 24-én az ungvári vár Szent György templomában jött létre az az unió, melyben az egri püspök jelenlétében 63 ortodox pap fogadott hűséget XI. Ince pápának és utódainak. Ekkor született meg a görögkatolikus egyház. Ma már csak a templom alapjai látszanak. 1684-ben Thököly Imre kuruc felkelő serege foglalta el a várat. A vár urát, a Drugeth nemzetség utolsó sarját császárhű magatartása miatt Kassán kivégeztették.

1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, az ő idejére tehető a vár fénykora. Megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt és könyvtárat hozott létre benne. Bercsényinek a császár elleni összeesküvése miatt el kellett menekülnie a várból, melyet az osztrákoktól 1704-ben sikerült a kuruc seregeknek visszafoglalniuk. A szabadságharc alatt Rákóczi gyakran tartózkodott a várban, itt fogadta a Lengyelországból, Franciaországból és Oroszországból érkező követeket.

A Rákóczi-szabadságharc leverése után az osztrák császár bosszút állt a váron és a városon. Ungvárt kamarai várossá fokozták le, elvesztette önkormányzatát, a Királyi Kamara irányítása alá került. 1728-ban leégett a vár, helyreállításához csak évek múltán kezdtek hozzá. 1771-ig császári katonaság tanyázott benne.

1775-ben Bacsinszky András munkácsi görögkatolikus püspök kérésére Mária Terézia a püspökségnek adta a várat, hogy ott papnevelő intézetet alakítsanak ki. A II. világháború végéig ebben a funkcióban működött a vár. A szovjet hatóságok azonban 1949-ben betiltották a görögkatolikus vallást, a püspökség ingatlanjait - köztük a várat - pedig elvették.

Ezt követően a várban létrehozták a Kárpátaljai Honismereti Múzeumot és Képtárat. A 60-as években hozzáláttak a vár restaurálásához, helyreállították a várkaput, a délnyugati homlokzatot, néhány ajtó- és ablakkeretet, új hidat építettek a várárok felett.

Ma a várkastélyban a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és Képtár, valamint ideiglenes kiállítások találhatóak. A várparkban helyeztek el két 19. századi öntöttvas szobrot: a Héraklész a lernai hidrávalt és a Pihenő Hermészt, valamint azt a turulszobrot, mely korábban a tiszaújlaki Rákóczi-emlékművön állt.

A vár szomszédságában 1970-ben nyitotta meg kapuit az Ungvári Szabadtéri és Néprajzi Múzeum.