Tiszaújfalui Református Templom
A tiszaújfalui reformátusok hitélete sokáig az eszenyi anyaegyház árnyékában, de töretlen lelkesedéssel zajlott. A vallásüldözés éveiben Kacsari János gondnok otthona szolgált "templomként", ahol a hívek titokban, szűk körben gyakorolhatták vallásukat. A gyülekezet élete Horkay László lelkipásztor szolgálata alatt virágzott fel igazán: a hívek száma olyannyira megnőtt, hogy előbb egy családi ház, majd a kolhoz egyik dohánysimító épülete lett a gyülekezeti alkalmak helyszíne.
1991-ben, a Szovjetunió szétesése és a vallásszabadság hajnalán a közösség úgy döntött: a nehéz gazdasági körülmények ellenére saját templomot épít. Az ungvári mérnökök által tervezett, modern, de a hagyományokat tisztelő épület alapkövét 1992-ben tették le.
A templom (1995): Három évnyi áldozatos munka után szentelték fel az istenházát, amely a falu központi szimbólumává vált.
A parókia és közösségi tér (2000): A templom mellé parókia is épült, amelynek földszintjén tágas gyülekezeti terem kapott helyet a hitoktatás és a bibliaórák számára.
A gyülekezet önazonosságát hirdeti a pecsétjük is, melyen egy nyitott Biblián nyugvó kehely látható – a tiszta Ige és a sákramentumok tiszteletének jelképeként. Bár a falu lélekszáma kicsi, a templom ma is a közösségi élet motorja: falai között gyermekistentiszteletek, ifjúsági órák és kóruspróbák zajlanak, bizonyítva, hogy a "legfiatalabb gyülekezet" az egyik legéletrevalóbb is.