Székelykapu

Az egykori Ung vármegyei település, Kisszelmenc XX. századi története magán viseli a kárpátaljai magyarság tragédiáját.

A ma már alig 200 lakosú ungi falu első említése 1332-ből való. Nevét az a szomorú esemény tette ismertté, hogy a II. világháborút követően, 1945-ben a szovjet-csehszlovák határt épp a falun keresztül húzták meg.

A község egy része a Szovjetunióhoz került, míg a többi rész a temetővel együtt Csehszlovákia része lett. A határt 1946-ban azzal véglegesítették, hogy a szovjet határőrség hat méter magas palánkfalat emelt a kettévágott falu részei közé. Ezt később szögesdróttal helyettesítették. A kerítést csak jóval a rendszerváltás után, 2005 augusztusában bontották le. Ebben nagy szerepe volt Zelei Miklós magyarországi író 2000-ben megjelent A kettézárt falu című dokumentumregényének. A mű az egyéni tragédiákon keresztül rávilágít a kárpátaljai magyarság II. világháborút követő sorsára. 

2004-ben kezdődtek meg az ukrán és a szlovák fél között a Nagyszelmenc és Kisszelmenc közötti határátkelőhely létrehozásáról, s 2005. december 23-án meg is nyitották az átkelőhelyet a gyalogos és a kerékpárforgalom előtt. A határ két oldalán pedig egy-egy félbevágott székelykaput állítottak fel, hogy azok emlékeztessék az arra járókat a falurészek hajdani egybetartozására és a szovjet hatalom kegyetlenségére.

A kapura rávésték:

"Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő

Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel

Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt

Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja."