Szalókai Református templom

Szalóka nevét egy 1464-ből származó irat említi először. A falu a reformáció után Eszeny filiája volt, csak a 18. század középétől önálló gyülekezet. 1632-től már kőtemploma volt. A jelenlegi templom mennyezetére helyeztetett emléktáblából az tűnik ki, hogy ez az ősi temploma nem lehetett megfelelő, díszesnek pedig egyáltalán nem volt mondható, s ez "nyugtalanította az Úr népét". Nem is nyugodtak addig, míg 1793-ban a község közepén lévő téren önerejükből egy díszes és árvizeknek ellenálló hajlékot nem építettek. Toronnyal is ékesítették Ferenc császár engedélyével, s a belsejét karral látták el. A templom teljes befejezése azonban csak a következő évben történt meg. Kazettás mennyezetének festett virágmotívumai Balogh Mihály asztalos mester munkáját dicsérik. 1913-ban a templom általános renováláson esett át. A tető és torony horgonyzott bádoggal lett befedve. 1926-ban a már megújított templomot díszes vaskerítéssel vették körül. Legutóbbi felújítása rendkívül romos állapota miatt 2001-től 2003-ig tartott. A templom két haranggal rendelkezik: a kisebb 1925-ben, a nagyobb 1913-ban készült, Egry Ferenc kisgejőci harangöntödéjében. A gyülekezet parókiáját 1946-ban elvették és állami célokra használták. Az egyházközség 1995-ben kapta vissza az épületet tönkrement állapotban.