Református templom

Az egykori Bereg vármegyéhez tartozó Nagymuzsaly első említése 1232-ből való.

190 férőhelyes református temploma középkori eredetű, egykor a római katolikus közösség használta. A Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templom első írásos említése 1337-ben történik. 1552-ben a református hitre tért közösség tulajdonába kerül.

Az azonos szélességű hajóból és szentélyből álló templom keleten a nyolcszög öt oldalával záródik, szentélye egy boltszakaszos, a hajó kettő.

Nyugati homlokzatát félköríves záródású kapu töri át, az oromzat csúcsrészébe egy szakállas fejet ábrázoló lemeszelt dombormű van befalazva.

A déli fal középső szakaszában nyílik a csúcsíves záródású kapu. A hajót és a szentélyt mérműves ablakok díszítik.

A belsőben a hálóboltozat utal a hajó középkori eredetére. A szentély déli falát ülőfülke bontja meg. A sarkokból egy-egy borda indul a boltozati zárókőhöz, amelyen egy dísztelen tárcsa látható.

A templom szerkezeteinek többsége nem tartozhatott a korai, XIV. századi említésekből ismert épülethez. A korábbi építményre a diadalív utalhat. A hálóboltozat formája nem gyakori, 1430-tól 1500 körülig használták. Föltételezhető a közeli, beregszászi templom mintaadó szerepe.

Nyugati kapuja talán a Beregszászon működő kőfaragó műhely alkotása lehet.

Sírbolt is van az Úr asztala alatt, amelyben gróf Way Ábrahám családja volt elhelyezve. 1830-ban Way Mihály volt borzsovai lelkész, elődjeinek ismervén a benne levő kardot és gyűrűket, pénzen megváltotta azokat.

A templom előcsarnokában van egy emléktábla Narancsik Imre református lelkész emlékére, akit 1946 októberében elhurcoltak, és 1947-ben meghalt a sztálini lágerben.

A templom melletti harangtornyot fából építették ékeléssel és fa szögekkel a XVII. században. Az első harangját 1638-ban öntötték, amelyen német felirat volt, bizonyára német protestánsok ajándéka volt. A mostani harang 1923-ban készült Kisgejőcön Egry Ferenc műhelyében.

A templomot 2007-ben felújították.