Nyalábvár

"Az Avas és a nagyszőllősi hegyek legvégső nyulványai közt, ott, ahol a Tisza kilép a Nagy-Alföldre, a Tisza balpartján emelkedő magányos dombon állott egykor Nyalábvár, más néven Királyháza" - olvashatjuk a Pallas nagy lexikonban.

Nyalábvár Kárpátalja legrégebbi várai közé tartozik. Az 1272-1325 között épült vár feladata elsősorban a Tisza völgy ellenőrzése volt. A mellette fekvő Királyháza - eredeti nevén Felszász -, onnan kapta a nevét, hogy V. István király gyakran megszállt a településen.

Az erőd Nyalábvár néven először 1315-ben szerepel a levéltári okmányokban.

A várnak és környékének az évszázadok alatt több birtokosa is volt. Előbb az Ubulfiak tulajdonát képezte, majd az 1300-as évek elején az Anjoukhoz csatlakozott Tamásfiakhoz került. Nagy Lajos király 1378-ban a környékbeli birtokokkal együtt a Drágffy családnak adományozta, majd 1405-ben Zsigmond király a Perényi családnak adta.

Királyháza jobbágyai 1514-ben tevékeny részt vettek Dózsa György-féle parasztfelkelésben, ostrom alá vették a Nyalábvárat, de elfoglalni nem tudták.

Az 1530-as évek elején Perényiné Frangepán Katalin fia nevelőjének meghívta a Nyalábvárba Komjáti Benedek pozsonyi kanonokot, aki itt fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit, melyeket 1533-ban egy krakkói nyomda adott ki Az zenth Paal leueley magyar nyeluen, azaz Epistolae Pauli lingua hungarica donatae címen. Ez volt az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű szövege Pál apostol leveleinek.

Később a Nyalábvár falai között alkotott Ilosvai Selymes Péter lantos, énekszerző.

1661-ben tatárok dúlták fel Királyházát, a várat elfoglalni azonban nem tudták. Bosszúból egy hónapon át fosztogatták a települést.

A XVI-XVII. században a vár gyakran gazdát cserélt. Előbb a Szapolyai család birtokába került, majd a császáriaké lett. Tőlük Báthory István visszafoglalta az erődöt, mely később a Bethlen, majd a Rákóczi-család birtokába jutott. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után I. Lipót császár parancsára a várat 1672-ben lerombolták. Többé nem épült fel. A kápolna sokáig állt még, ám a szovjetek 1946-ban lerombolták. A helyiek összefogásából sikerült újjáépíteni azt az 1990-es években.

Az évszázadok során számos ásatást folytattak Nyalábvár területén. Az 1800-as évek közepén az erőd keleti oldalán végzett ásatás során a szakemberek feltártak egy családi kriptát és egy titkos folyosót. Ezekből az arany ékszerek - nyakláncok, karperecek, tűk, gyűrűk, gombok, gyémánttal kirakott kalapbokréták - mellett ezüstpénzt, réz kereszttöredék és magyar szenteket ábrázoló medalion került elő a templomrom alól.

A kincsekről részletes leírás maradt fenn Lator Gábor (1824-1869) megyei alispán, országgyűlési képviselő 1859-ben, a Perényieknek írt levelében.

Évekkel később, 1881-ben is végeztek régészeti kutatást a várban. A XX. században is folytatódtak az ásatások: a '80-as években a Kijevi Természettudományi Múzeum, a 90-es években pedig a lembergi Ukrán Tudományos Restaurációs Intézet munkatársai végeztek feltárásokat a Nyalábvárban. A romok részletes megvizsgálása az új ezredben is megtörtént. Az Ungvári Nemzeti Egyetem kutatói 2013-ban ásatásokat folytattak a vár területén. Ekkor bukkantak rá azokra a kerámiából készült tárgyakra, többek között olyan kályhacsempékre, melyeken egyszarvú-, sárkány-, növénymotívum vagy családi címer látható. Egyiken egy Perényi-címert ábrázoló domborművet is felfedeztek, melyen egy egyszarvúakkal díszített 1610-es évszám is szerepel.