Nagymuzsalyi romtemplom

Nagymuzsaly határában, az egykori Kismuzsaly területén mind a napi áll annak a gótikus templomnak a romja, melyet Lehoczky Tivadar munkácsi régész, helytörténész szerint Nagy Lajos király édesanyja, Erzsébet királynő építtetett a XIV. században.

Kismuzsalyt 1566-ban a tatárok, 1657-ben a lengyelek dúlták fel. A faluval együtt valószínűleg akkor pusztulhatott el a templom is. A települést az életben maradt lakók nem építették újjá, hanem átköltöztek Nagymuzsalyba.

Kismuzsaly egykori gótikus templomát, melyet 1446-ban említettek először az írott források, a XV. század első felében építhették. Ezt a datálást erősíti az a diadalívre festett, ma már nem látható évszám, melyet Rómer Flóris 1440-ként értelmezett. Az egyhajós, nyeregtetős templomot támpilléres, poligonális szentély zárta, északon sekrestye csatlakozott hozzá. A hajó ablakai félkörívesek, a bordás boltozatú szentélyéi csúcsívesek voltak. A törtkő falazat sarkait faragott kváderek erősítették, igényes kivitelezésben készült a nyugati homlokzat gazdagon profilozott csúcsíves kapuja, felette a négykaréjos körablak, és az oromzat másik, mára már csak archív fényképfelvételekről ismert ablak egyedülálló, fonatszerű geometrikus osztásával.

1864-ben Rómer Flóris és Schulz Ferenc is járt a helyszínen rajzokat és jegyzeteket készítve. Az első komolyabb építészeti felmérés 1942-ben készülhetett el Csányi Károly műegyetemi professzor vezetésével. A mai állapothoz képest ekkor még a hajó ablakainak zárókövei a helyükön voltak, a nyugati homlokzat fonatdíszű faragványa a falszerkezetben megvolt, a szentély ablakai közül a délkeleti teljes magasságában állt. Az Istvánfi Gyula professzor által elindított "Pusztuló építészeti emlékeink a Kárpát-medencében" program keretében Veöreös András vezetésével 2001/2002-ben készült a romról 1:100-as léptékben rajzsorozat.

A 2015 tavaszán igen részletes, alakhelyes felmérést készítettek a romról, melynek során lehetőség nyílt a templom egykori térlefedő- és tetőszerkezetének, tömegének és homlokzatainak elvi rekonstrukciójára.

A régészeti feltárás 2016-ban kezdődött meg az Ungvári Nemzeti Egyetem Régészeti Tanszéke és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke együttműködésében.

Lehoczky Tivadar Beregvármegye monográfiája című művében így ír a muzsalyi romtemplomról:

"Ha az utas Beregszászról Nagy-Muzsaly felé menve a bájdús Borsova liget vidékére lebocsátkozik, az országúttól jobbra szép mező közepén, fák, bokrok közül komoran kiemelkedő templomrom köti le figyelmét, amely egy kétszázad előtt itt virágzott helység egyetlen emlékéül szolgál. Ezt az egyhajós, csinos művészetű és erős építésű templomot méltó közelebbről megtekinteni. Kelet felé fekvő, a tízszögnek öt oldalával zárt szentélye páratlan a maga nemében; sarkaiban maiglan meglátszanak a boltgerincek gyámkövei: a templom két széléről magasra emelkednek viharral dacoló tűzfalai; a gazdag tagozatú, fekirányos párkányzattal végződő csúcsíves kapuja fölött négylevelű rózsa s ezenfelül fent a homlokfal csúcsában más díszítményű kerek ablak látszik; a hajó déli falában két körívvel zárt, román stílusú ablakcsarnokát most kődüledék, repkény, bozót lepte be, ami a romnak még regényesebb alakot ad."