Nagydobronyi szilvalekvár főzés
A szilvalekvár főzés évszázados hagyomány, amely a kárpátaljai közösség szellemi kulturális örökségének része. Maga a szilvalekvár a ukrán szellemi kulturális örökség nemzeti listáján is szerepel. Kárpátaljaszerte több helyen is hagyományosan készítik, így például Nagydobronyban is, ahol a régi receptúrák és főzési módszerek a mai napig megőrződtek.
A lekvárfőzés a szilva betakarításával kezdődik: a gyümölcsöt leverik vagy lerázzák a fáról, majd felszedés után alaposan megmossák.
Amikor a magozás befejeződött, a szilvát beleöntik az üstbe. A kiszedett, megfőtt gyümölcsből készült ciberét átpasszírozzák, majd visszaöntik az üstbe. A lekvár masszáját 6–8 órán keresztül főzik folyamatosan keverve, hogy oda ne égjen.
A lekvár akkor érett meg, amikor már "fonja a derekát". Ezt fakanálpróbával ellenőrzik: ha a sűrű, forró, cukor- és tartósítószer-mentes lekvár nem esik le a fejjel lefelé tartott fakanálról, kész a kiszedésre.
A nagydobronyi szilvalekvárt hagyományosan szilkékben tárolják, ahol 2–3 évig is eláll. A hagyományos elkészítés és tárolás nemcsak az ízt, hanem a közösségi kultúra megőrzését is biztosítja.
A nagydobronyi közösség ma is őrzi a régi receptúrákat és főzési módszereket amelyeket generációk adtak tovább. A lekvárfőzés nem pusztán konyhamunka — közös esemény, amikor a családtagok, szomszédok összegyűlnek, együtt dolgoznak, mesélnek, tanulnak és emlékeznek.