Nagydobronyi csárdás

Martin György besorolása szerint a kárpátaljai magyar néptáncok a Középső vagy Tiszai táncdialektusba tartoznak. A vidék jellemző tánca a csárdás, melynek lassú és friss csárdás része nem mutat éles tempóbeli különbséget.

Kárpátalján eddig felgyűjtött táncok közül kettőt ismerünk Ung megyéből:

Nagydobrony község és a Felső-Tisza-vidékről az egykori koronaváros, ma nagyközség Visk táncát. Utóbbi település legjellemzőbb tánctípusa az új stílusú táncok csoportjába sorolandó lassú csárdás és friss csárdás. A két tánc motívumkincsében szinte teljesen megegyezik és tempójában sem mutat nagy különbséget. Ez azért is van így, hogy a muzsika kiszolgálja a sok kopogó motívumot, amely a lassú és friss csárdást egyaránt jellemzi. Nagydobrony község táncában is jellemző a lassú és friss csárdás, melynek tempója szintén nem sokban különbözik egymástól. Táncos motívumai a Tisza táncdialektusba sorolhatók. Kárpátalján itt maradt még fenn a Tisza táncdialektusra jellemző verbunkos férfi tánc, ám a többihez képest itt csekély figurával járják. Jellemző motívumok: kettes csárdás, páros forgás variációk, forgásnál használt hátra döntő, lengető figurák, dobbantó figurák.

(Váradi Enikő néptáncos gyűjtése nyomán.)

Forrás: https://adoc.pub/segedanyag-a-karpataljai-nepfiskolai-egyeslet-altal-hirdetet.html