Nagybégányi református templom

Az egykori Bereg vármegyei település, Nagybégány első említése 1319-ből való. Néhány évvel később, 1333-ban már a település Szent György tiszteletére felszentelt gótikus stílusú római katolikus temploma is szerepel a korabeli iratokban. Nagybégányt akkor önálló parókiával rendelkező faluként említik, lelkésze Egyed beregi főesperes volt, aki a korabeli okmányok tanúsága szerint öt garas pápai tizedet fizetett. 1363-ban Gergely nevű lelkésze volt a falunak.

Az istenháza a reformáció idején került át az új hitre tért közösség tulajdonába. 1578-ban már biztosan a reformátusoké. Ezt követően jelentős építészeti beavatkozásokon esett át az épület. A keletelt templom szentélye egyenes záródású, beboltozására két periódusban került sor. Korai boltozata még a XIV-XV. század fordulóján elpusztulhatott, a második boltozat karcsú bordái lapos, tárcsa alakú zárókőre futnak össze. Az egykor az északi oldalon állt sekrestyét lebontották és szegmensívessé alakították a déli kapuval együtt. A szentély keleti falában megmaradt a csúcsíves szentségtartó fülke.

1768-ban a Simai Mező család építette újjá a templomot, ekkor készült a hajó festett famennyezete is. Tornya 1854-re épült föl.

Jelenlegi formájában a külső homlokzat kevés középkori részlettel bír. Nyugati, kőkeretes kapuja ma a toronyaljból nyílik.

A templom különleges értéke falképdísze, melyet 1981-ben fedeztek fel, de feltárását csak 2000-ben kezdte meg Lángi József. A kép - melynek festése az 1410-1420 közötti évekre tehető -befoglaló mérete 167x210 cm. A képmezőt zegzugmustrás keretezés övezi, és Szent Ilonát láthatjuk a kereszttel. Két kisebb méretű figura is megjelenik: egyik a kereszt függőleges szárát tartja, a másik ásóját szúrja a kereszt tövéhez. Szent Ilona a korona alatt pártát és vállig érő fátylat visel, köpenye hermelinszegélyes.

A templom értékei tárgyai közé sorolható az az aranyozott ezüstpohár, melyet 1638-ban Mező Gáspár ajándékozott a gyülekezetnek.

A templom a közelmúltban is számos felújításon esett át. 2019-ben újult meg a tetőzet és a toronysisak a Rómer Flóris-terv keretében a Teleki László Alapítvány lebonyolításában. A fedélszék egyes elemei a beázások miatt gombafertőzöttek, illetve korhadtak voltak, ami a fedélszék műszaki megújítását is megkövetelte. A templom új héjazata hornyolt hódfarkú új cseréppel készült, kettős fedésben. A fedélszék újrakészítéséhez kapcsolódóan javították és kiegészítették a templom oromfalait is, valamint elkészült az új függőeresz-csatornarendszer is.

A templom toronysisakjának javítása a rozsdás bádoglemezek eltávolításával kezdődött, amit a hibás tetőszerkezeti elemek cseréje, javítása, a toronysisak deszkázatának megújítása, majd az új, anyagában színezett rozsdamentes anyagból készített héjazat elhelyezése követett. A toronysisak javításához kapcsolódott a villámhárító megújítása, újrakészítése is. Kiegészítő munka volt a lábazati cementes vakolat eltávolítása, valamint az egykori kazánházi épülettoldalék elbontása is. A templom megújítása a homlokzat restaurálásával folytatódott 2020-ban.