Máramarosi Koronavárosok Találkozója
A Máramaros vidékén folytatott sóbányászat és kereskedelem révén néhány helyi város kiemelt helyzetbe került, s különleges kiváltságot kapott a magyar uralkodóktól. Károly Róbert uralkodása idején, 1329-ben Hosszúmező, Huszt, Técső és Visk részesült ebben a kegyben, Nagy Lajos király pedig 1352-ben Máramarosszigetnek adott kiváltságlevelet. Ennek köszönhetően az említett városok a huszti uradalom keretein belül foglalták el helyüket, és az elidegeníthetetlen királyi birtokok közé tartoztak. Lakóik 13 pontból álló szabadalomlevelükben polgári kiváltságokat kaptak, melyek a többi között tiltották az elkezdett irtványföldek átadását más nyelvűeknek és nemzetiségűeknek, szabályozták a földművelés termékeinek királyi és egyházi adóját. A koronavárosok lakói dolgozni jártak a sóvágó aknákba stb.
Az öt városra vonatkozó "máramarosi koronavárosok" kifejezés a XVIII. századtól terjedt el.
A II. világháború után a koronavárosok elszakadtak egymástól: Hosszúmező és Máramarossziget Romániához került, Técső, Visk, és Huszt Ukrajnában maradt.
Ám a városok lakói nem felejtették el a múltbeli összetartozást. 2009-től kezdve minden évben megrendezik a Máramarosi Koronavárosok Találkozóját. Kezdetben évről-évre más város vállalta magára a házigazda szerepét, majd Visk lett a találkozó állandó helyszíne.
A háromnapos program szervezését a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség és Visk Nagyközség Önkormányzata közösen végzi.
A program hagyományosan a helyi református templom előtti koronaváros-emlékmű megkoszorúzásával és istentisztelettel kezdődik, majd kulturális programokkal (színházi előadás, táncműsor, vásár, kézműves-foglalkozás, koncert) folytatódik.
Forrás: https://www.karpataljaszeretlek.com/single-post/visk-koronavarosok-2018
S. Benedek András: A máramarosi koronavárosok. A polgári létforma fél évezrede egy viharos sorsú városszövetségben. Kisebbségkutatás, 1999. 2. szám