Locsolóversek

A Beregszászi járás magyarok lakta település Gát, melynek első említése 1374-ből való. A község lakóinak túlnyomó többsége a református vallást gyakorolja. Számukra húsvét a karácsony mellett a legnagyobb ünnep. Húsvét másodnapján itt is elevenen él

a locsolás, locsolkodás szokása. A gáti legények amikor felkeresték a lányos házakat, szép versekkel köszöntötték a ház lakóit. Czébely Lajos viski költő, helytörténész, pedagógus, aki több éven át magyar nyelvet és irodalmat tanított Gáton, 1992-ben leírta ezeket a verseket. Szintén feldolgozta a gáti verseket Barna Gábor Locsolóversek Gátról című, 1995-ben megjelent tanulmányában. Ugyanannak a költeménynek több változata is létezik a településen.

1.a

Távol napkeleten Jézus sírja mellett

Mária Magdolna zokogva könnyezett.

Siratták a mestert, világ megváltóját,

Jöttek, hogy szent testét bébarzsamozzák.

De rémülten látják: üres a koporsó,

Benne ül egy angyal, ajkán Isten így szól:

Holtak közt az élőt miért keresitek?

Feltámadott Jézus, immár örvendjetek!

Meghasadt a kárpit, megnyílt a sír szája,

Kilépett belölle az élet királya.

Ezzel megmutatta, hogy lesz feltámadás,

Lesz a síron túl is örökélet-bírás.

Tikteket is az Úr ebbe részeltessen,

E nap ezt kívánom, vegyétek szívesen!

1.b

Mária Magdolna zokogva, könnyezve

Siratták a Mestert, világ megváltóját,

S jöttek, a szent testét bebarzsamozzák.

De bámulva látták, hogy üres a koporsó,

Az angyalok ajkán isteni szó:

Holtak közt az élőt miért keresitek,

Feltámadott Jézus, ímé örvendjetek!

Örülj hát, keresztény, midőn ezt elérted,

Hogy a szabadulás napját elérted.

Ez az ünnep néktek olyan boldog legyen,

Hogy ne érje házatokat semmi veszedelem!

1/c

Távol napkeleten Jézus sírja mellett

Mária Magdolna zokogva könnyeztek,

Siratták a Mestert, világ megváltóját,

Jöttek, hogy szent testét bébalzsamozzák.

De rémülve látták, üres a koporsó,

Benne ül egy angyal, ajkán isteni szó:

Holtak közt az élőt miért keresitek?

Föltámadott Jézus, íme örvendjetek!

Virrasszon az Isten több húsvéti napot,

Hímest kérek emlékül,

El se megyek anélkül!

2.

Az ártatlan Jézus, de sokat szenvedett,

Egy kőkoporsóba bele is tétetett.

A mennyei szentek, a mennyei karok,

Virrasszon az Isten több húsvéti napot!

3.

Húsvét másodnapján hirdetem köztetek:

Feltámadott Jézus, ki sokat szenvedett,

Zsidók sokasága sokat üldöztetett,

Végül a keresztfára feszíttetett.

De a keresztfáról szent testét levették,

Drága balzsamokvā egészen bekenték.

Öröm ez minekünk az egész világon,

Mert tudjuk, hogy Jézusunk fētámadt.

Jézus dijadalmán jöttem bé e házba,

Van-e hímestojás készen a számomra?

Hímes vagy aranyos, vagy tiszta parasztos.

Szívemből kívánok!

Egy pár tojást elvárok!

4.

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,

Harmatos rózsavíz ēre a kislányra.

Fētámadt Úrjézus, adj áldást erre a házra!

Kisleány, egy pár hímest adj a tarisnyába!

5.

Felderült, fēsütött napnak sugara,

Tündöklik az ege, mint két piros alma.

Én is elmennék tündérek hegyibe,

Koszorút kötnék angyalok fejire.

Ó, angyalok, nyissátok meg a mennyek kapuját,

Had nézzem meg Krisztus Urunk koporsóját!

Köszönöm a tojást a gazda asszonyának,

Aki gondját viselte tojós tyúkjának.

Bár a kakasok is többet tojhatnának,

A legények számára többet adhatnának.

6.

Zöldül már a vetés, csicsereg a szarka,

Én asz' hittem, hogy a hímes tarka.

Itt is van szép kisjány, aki hímest adjon,

Nézzem a szemembe, tőlem ne szaladjon.

Ha megajándékoz pár hímesével,

Úgy beszéljen velem, mint szerelmesével.

Én pedig innen már elmegyek békével,

Itthagyom a házat Jézus kegyelmével.

Szívemből kívánok,

Egy pár hímest ēvárok!

7/a

E húsvéti locsolódás,

Ez már nálunk régi szokás.

Hadd nőjjenek az apró lányok,

Mint a szép kis tulipántok.

7/b

E húsvéti locsolódás,

Ez már nékünk régi szokás.

Nőljenek a sok szép lányok,

Mint a kerti tulipánok.

Szívemből kívánok,

Egy pár tojást elvárok!

Kőjjetek fel, lányok

Arany nyoszolyából!

Ha nem adják a pár hímest,

Kész a vizipuska.

Tarka dunna, tarka párna,

Minden csupa víz lesz.

Szabad meglocsolni?

8.a

Egy kis tinta cseppent a csizmám orrára,

Elérkeztem húsvét másnapjára.

Zörgetik a kócsot, pénzt akarnak adni.

Ha rubelt adnának, el se venném,

Egy pár hímest adnának, még meg is köszönném.

8.b

Egy kis tinta cseppent a csizmám orrára,

Én is megérkeztem húsvét hajnalára.

Csörgetik a kócsot, pénzt akarnak adni,

Ha egy tojást adnak, meg fogom köszönni.

9.

Itt is van szép kisjány,

Nekem hímest adjon,

Szemem közé nézzen,

Tőlem ne szaladjon.

Ha megajándékoz

Egy pár hímessel,

Úgy beszélek véle,

Mint szerelmesemmel.

Szívemből kívánok,

Egy pár hímest elvárok!

10.

Nagypénteken amint erre jártam,

Ezen az udvaron sok tyúkot láttam.

Volt közöttük fehér, s pöttyögetett tarka,

Az egyiknek nagyon is piros volt a farka.

Gondoltam magamban: Lesz itt tojás bőven,

Nem kell érte kimenni majd a tyúkülőbe.

Szépen kifestve adják a kezembe,

Mert ahol szép lány van, annak van hímezve.

11.

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,

Bárány hozta zengő kocsin gyorsan ideszálltam.

Nesze friss rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

Piros tojást, hímes tojást a zsebembe várom.

Forrás:

Locsolóversek Gátról. // BARNA Gábor (szerk.), 1995: Vallásos népélet a

Kárpát-medencében. Népismereti tanulmányok és közlések. Magyar Néprajzi

Társaság. 191-197.

https://kmmi.org.ua/uploads/attachments/books/books-pdf/Czebely.pdf