Otthonról indultunk, haza érkeztünk

Június 19-20-án közös kirándulást szervezett Lakitelekre és Ópusztaszerre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület.

A kiránduláson 45 olyan személy vett részt, aki aktív szerepet tölt be a KMKSZ-alapszervezetek életében, és/vagy részt vett a KNE által a közelmúltban zajlott néprajzi gyűjtőmunka, az Ungi, Ugocsai és Máramarosi Kollégium munkájában. Az úton Popovics Béla munkácsi helytörténész kalauzolta a résztvevőket.

A kirándulás célja a Lakiteleki Népfőiskola volt. Lezsák Sándor és felesége a kilencvenes évek elején álmodta és alapította meg a népfőiskolát, amely új és különleges teret kíván nyújtani különböző korosztályok oktatásához. A Népfőiskola bázisán a kárpátaljai csoport Kis Márta, a népfőiskola könyvtárosa kalauzolásával megtekintette annak szoborparkját, a Mindszenty József-emlékszobát, betekintést nyerve Esztergom érseke, hercegprímás, bíboros életébe. Megtekintettük a szoborparkot, a különböző konferenciáknak is otthont adó Kölcsey Házat, s a hosszú és fárasztó út kipihenésének céljából mindenki ingyen igénybe vehette a komplexum tanuszodáját és termálvizes medencéjét.

Másnap az első magyar országgyűlés színhelyére, Ópusztaszerre és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba látogattunk el. A számos emlékművön, szobron, kápolnán, régi műhelyeken túl megtekintettük a Matl Péter munkácsi szobrászművész által készített, 2012-ben felavatott nemzeti összetartozás emlékművét. A látogatás legfőbb célja azonban Feszty Árpád örökérvényű művének, a Magyarok bejövetele c. körképnek a megtekintése volt. A 120 méter hosszú, 15 méter magas, 38 méter átmérőjű, több mint 2000 figurát ábrázoló körkép a honfoglalás néhány mozzanatát ábrázolja. Bár erről az eseményről a források hiánya miatt korántsem tudunk annyit, mint szeretnénk, mégis talán ez az a mű, amely leginkább összeköti a magyart a magyarral. A körkép megtekintése közben hallott hanghatások, fények, s persze a pazarul megfestett csatajelenetek, a táltos és az áldozati ló, a vágtató magyar lovasok képe mindenkiben maradandó emléket hagy. A pillantás, amellyel Árpád vezérlő fejedelem és vezérei először viszik körbe tekintetüket azon a földön, amelyet ma büszkén nevezünk hazánknak, minden magyar szívébe utat talál. A körkép a bivalyok és szürke marhák bőgésétől a kerekek csattogásán át a lányok sikításáig és az utolsó kerékvágásig hiteles számunkra. S ami még szebbé tette a körképet számunkra, az az a tény, hogy idegenvezetőnk, Popovics Béla évekkel ezelőtt Munkács keleti részén, a kendereskei magaslaton megtalálta azt a pontot, ahol a körkép vázlatát festették. Ismerős vonulatokat láttunk tehát Árpád és a vágtázó magyarok mögött.

Ám nem csupán a megtekintett nevezetességek tették olyan élvezetessé és hasznossá a kirándulást. Jó pár olyan helység van Magyarországon, amely valamilyen látványossága, egy templom, egy szobor, egy élményfürdő vagy egy történelmi szempontból fontos esemény miatt sokak számára ismert. Idegenvezetőnk által történelmi vármegyéinkről, Ungról, Beregről, Ugocsáról és Máramarosról, ezek kapcsolatáról, s az útközben érintett falvakról is többet tudhattunk meg. Sokan tudják, mit érdemes megnézni Magyarországon, ám útközben, bár keresztülhaladnak olyan településeken, mint Tákos, Csaroda, Vásárosnamény, nem tudják, nem veszik észre, hogy ezen helyeken is akadnak egyedülálló látványosságok, amelyeket érdemes felkeresni. S vajon hányan tudják azt, hogy a jelenlegi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye néhány települése Trianon előtt Bereg vármegyéhez tartozott? Hogy a tákosi és csarodai gyerkőcök Beregszászba jártak iskolába, s az ottaniak Beregszász piacán értékesítették portékáikat? Meglepőnek tűnhet, de, mint megtudtuk, Vásárosnamény a Kádár-korszakban azért fejlődött várossá, hogy pótolja mindazt a veszteséget, amelyet a környéknek Beregszász elvesztése jelentett. Jó leckét kapott tehát minden résztvevő arra nézve, hogy érdemes nyitott szemmel járni gyönyörű hazánkban és az anyaországban, hogy megláthassuk a körülöttünk tornyosuló értéketeket. Mindeközben gondoljunk arra is, hogy történelmi szempontból a jelenlegi Kárpátalja és annak falvai is bővelkednek értékekkel, hiszen számos érték született vidékünkön, számos, a magyar kultúra és történelem szempontjából fontos személy született és/vagy élt itt. Épp ezért nincs olyan magyar vonatkozású tudományterület, nem lehet úgy beszélni zenéről, költészetről, hogy ne találnánk kapcsolatot Magyarország és Kárpátalja között. S mindezen érdekességeket, amelyek közül ki sem emeltem mindegyiket, csak a célunkhoz vezető úton tudtuk meg.

A kirándulás Lakiteleki Népfőiskola támogatásával valósult meg. Köszönetünket ezúton is tolmácsoljuk feléjük.

Beszámolómat idegenvezetőnk, Popovics Béla gondolataival zárnom: csak önmagunk és Isten jelenthet esélyt a túlélésünkre. Akkor maradunk meg, ha a Keletre vagy Nyugatra tkeintgetés helyett megőrizzük kereszténységünket, gyermeket vállalunk, példát mutatunk.

Espán Margaréta