Kisbakos

A BAKOSI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE

Bakos (ukránul Szvoboda) a helyi tanyákból kifejlődött, a csehszlovák időben betelepített ukrán-ruszin-magyar település, mely a Beregszászi járás nyugati csücskében található. A falut kettészeli a Munkács–Ungvár vasútvonal, így Bakos két részre van szakítva: a vasút egyik oldalán Nagybakos, a másik oldalán Kisbakos található. Kezdetben a Lónyay uradalom tanyavilága volt, majd miután a trianoni békeszerződés értelmében, 1920-ban Magyarország elveszítette területeinek kétharmadát, az elcsatolt területek, így Bakos is csehszlovák uralom alá került a többi egykori Lónyay uradalmi terület tanyavilágával együtt. Ezeknek a közös neve lett Szvoboda. A csehszlovák állam Szvobodán 66 volt cseh légionáriusnak 2814 kataszteri hold földet adott át. Miután Kárpátalja újra visszakerült Magyarországhoz, 1938–44 között Szvoboda új elnevezése Hortyfalva lett. A cseh telepesek kénytelenek voltak elhagyni az elfoglalt területeket, így volt ez Bakosban is és a csehek helyét magyar vitézek és nagycsaládosok foglalták el. 1941-ben Nagybakosban nyolc, Kisbakosban pedig kilenc sokgyermekes család új otthona épült fel. A faluban mai napig megtalálhatók a jellegzetes, úgynevezett ONCSA házak (ONCSA = Országos Nép- és Családvédelmi Alap). 1945 után a magyar etnikum fellazítása érdekében ukrán-ruszin családokat telepítettek be a községbe.

A Bakosi reformátusok kezdetben a bátyúi gyülekezet leányegyháza voltak. A tanyavilágokon élő emberek számára mindig is fontos volt a hit, így a hívek Bátyúba jártak templomba. Voltak, akik 7,5 kilométert gyalogoltak, hogy részt tudjanak venni a vasárnapi istentiszteleteken. Ezeket az adatokat egy 1928-as statisztikai kimutatásból tudhatjuk meg. A tanyákról, mintegy 100 hívő járt heti rendszerességgel vasárnapi istentiszteletre. Ezek a tanyák a következők voltak: Csarondahát, Bagolyszállás, Nagybadó, Kisbadó, Badó első erdő, Újtanya, Újbátyú, Nagybakos, Kisbakos, Malomtanya. A lelkész, hogy könnyítse az itt élők életét, igyekezett havi rendszerességgel kijárni a tanyavilágba, hogy lelki gondozást végezzen, de ezt kevesellték az ott élő gyülekezeti tagok. 1942-ben Nyitrai Béla bátyúi lelkész statisztikai jelentése szerint a tanyákon 216 református élt és havonta tartott istentiszteletet az állami iskolában. Évente hatszor volt úrvacsoraosztás. A lelkész és a segédlelkész istentiszteleteket és hittanórákat tartottak és lehetőségeikhez mérten lelki gondozást is végeztek, de anyagilag a külön munkát a gyülekezeti tagok nem tudták honorálni.

A Bakosi reformátusok szerették volna, hogy saját missziói lelkészük legyen és nagy elhatározásuk volt, hogy templomot építenek. Ennek érdekében 1944. szeptember 3-án levelet küldenek Dr. Révész Imre püspöknek Debrecenbe. Ebben a levélben arra kérték, hogy segítsen egy önálló missziói lelkészi állás megszervezésében, melynek a központja Nagybakos lenne. Kérésüket a következő indokokkal támasztották alá: "… a felsorolt községekben és tanyákon 800–1000 a reformátusok száma, így nem részesülhetnek abban a lelki gondozásban, amire vágynak, mivel a Bátyúi egyház lelkipásztora, akinek odahaza 2000 lelket számláló gyülekezete van és ezen kívül még Újbátyú, Újtanya, Danilovka és Léces tanya szórvány lelki gondozását is kénytelen vállalni, képtelen arra, hogy a kellő lelki gondozást maradéktalanul elvégezze a többi tanyákon. Ezért istentiszteleteket két vagy háromhetente tud csak tartani. Képviselő testületünk azt a határozatot hozta, hogy ha lenne missziói lelkészünk, akkor a község közepén lévő kultúrtermet a hozzá épített emeletes házzal együtt református istentiszteletek tartására és lelkészi lakás céljára a református egyháznak átadja…"

Még abban az évben a Bakosi gyülekezet azt tervezte, hogy templomot is épít, de sajnos ez a terv a háború miatt nem valósulhatott meg. Ám az egyháztagokat ez sem állította meg, folyamatosan kérvényekkel ostromolták a püspöki hivatalt, hogy legalább missziói lelkészt kaphassanak. 1960. augusztus 4-én Gencsy Béla püspök levelet intézett Balogh Béla bátyúi lelkésznek, amelyben a következőt üzente a híveknek: "Értesítem tiszttársamat, hogy istentisztelet csak azon a helyen végezhet, ahol van regisztrált imaház vagy templom. Bakos község nem regisztrált hely. Mihelyt módomban lesz, intézni fogom a regisztrációt." A szovjet időszak alatt több próbálkozás is történt, hogy templomot építsenek, de az ateista szovjethatalom ezt nem engedélyezte.

Áttörés a kérdésben majd csak 1993-ban történt, amikor is sikerült az, amiért annyi időn át küzdöttek, hitük töretlen maradt, hittek abban, hogy megépítik azt a templomot, amit elődeik már 1944-től szerettek volna. Az engedélyre azonban több mint ötven évet kellett várniuk, ám 1994-ben lerakták a Bakosi református templom alapkövét. Külföldi segítséggel és a gyülekezeti tagok összefogásával elkezdték a templom építését. Az építkezés három évig tartott, majd 1997 októberében szentelték fel. A modern templomhajóba épített zömök tornyát négy fiatornyos hegyes sisak fedi. Belső felszerelése a hollandiai reformátusok adománya. A toronyban két harang lakik: a kisharang 150 kilogrammos a nagy harang pedig 350 kilogrammos. A harangokat Hollandiai testvérek ajándékozták a gyülekezetnek. 2005-ben a hívek gyülekezeti ház építésébe kezdtek, amely elkészülte után befogadta a hitoktatást, valamint télen ott tartják az istentiszteleteket is. A Bakosi gyülekezet 2020-as statisztikai adatai szerint a gyülekezet lélekszáma 230 fő volt.

A gyülekezet eddigi lelkipásztorai voltak: Sütő László, Szántó János, Barta Zsolt, Nagy János, Barta Ferenc, Kacsó Géza, Jakab Attila, Mező Miklós. Jelenlegi lelkipásztora Orosz Zsolt, a gyülekezet gondnoka Szanyi Zoltán, hitoktatója: Szilvási Erzsébet.

Szilvási Erzsébet

Narancsik Imre Kutatói Műhely

Fotók: Szilvási Erzsébet