Horváth Anna keramikus munkássága

A Vérke-parti város Gyár utcájában látta meg a napvilágot 1924. november 5-én Horváth András vasutas és Hrin Mariska gyermekeként. Iglón, később Kassán tanult, majd szülővárosában szerzett érettségit. Ezt követően először a helyi vasútállomáson, majd 1946-tól a beregszászi téglagyár csempekészítő műhelyében vállalt munkát, ahol megkedvelte a kisplasztikát. Első kiállítása 1958-ban volt, mely után állandó résztvevője lett a járási és országos kiállításoknak, 1963-tól az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja. Mesterei közé sorolta Erdélyi Bélát, Manajló Ferencet és Boksay Józsefet, ugyanakkor tudása egy részét autodidakta módon szerezte meg.

Számos elismerést kapott életpályája során: 1973-ban elnyerte az országos éremművészeti kiállítás második díját Moszkvában, majd három évvel később ugyanitt megkapta a Szovjet Képzőművészeti Szövetség vezetőségének díszoklevelét. Kárpátalján is számos méltatásban részesült: 1995-ben Ungváron a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének Nívódíjával, 1996-ban Beregszászban Pro Urbe díjjal tüntették ki. 1996-tól viselhette az Ukrajna érdemes művésze címet.

Külföldön is gyakran megfordult: alkotott Magyarországon, Tállyán, Sóstón, Esztergomban, Szécsényben, de eljutott Lengyelországba, Romániába, Szlovákiába és Németországba is.

Állandó lakhelye azonban Beregszász maradt. Itt élt, s alkotott. Nevéhez fűződik az ún. zsánerszobrok kitalálása, melyek a népi élet jeleneteit örökítik meg.

A szobrászkodás mellett fontosnak tartotta a kárpátaljai irodalom felkarolását. Ott volt a Vörös Zászló című beregszászi járási lap mellett létrejött irodalmi stúdió megszületésénél, számos költő, így többek között Kovács Vilmos és Balla László barátságát mondhatta magáénak. Alapító tagja a József Attila Alkotóközösségnek és a Bereg Alkotóegyesületnek.

Maga is publikált: a Kárpáti Igaz Szó és a Kalendárium lapjain jelentek meg kisprózái, valamint újságíróként is tevékenykedett a KISzó-nál. Ő írta a Megtört csend című, 1965-ben kiadott füzetet, illetve Az a régi nyár című jegyzetet 1994-ben. Emellett az 1985-ös Sugaras utakon című antológiában is olvashatunk tőle.

Horváth Anna 2005-ben hunyt el, hagyatékát Beregszász városára hagyta, emléktáblát emelt a művésznő tiszteletére a Beregszászi Városi Művelődési Ház falán. Emellett a Beregszászi 6. Számú Gimnázium is felvette Horváth Anna nevét.