Görögkatolikus székesegyház és püspöki palota

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye központi épülete az ungvári görögkatolikus székesegyház és a mellette álló püspöki palota.

Az egyházmegye központja 1780-ig Munkácson volt, akkor tette át a székhelyét Ungvárra át Bacsinszky András püspök. Abban az épületben alakította ki az egyházmegye új központját, mely egykor jezsuita rendház és templom volt. Az épületegyüttest 1775-ben ajándékozta Mária Terézia a görögkatolikusoknak. A templom és a rendház átalakítását F. Hillebrand császári udvari építész tervei alapján végezték el.

A barokk stílusú jezsuita templomot 1740-ben szentelték fel Szent Kereszt felmagasztalása ünnepére (ez a titulus a mai napig megmaradt). A templom szentélye nyújtott, egyenes záródású, két oldalán sekrestyékkel, felettük oratóriumokkal. A hajót és a szentélyt dongaboltozat fedi, a hajó hosszanti oldalán három-három oldalkápolna nyílik. Miután görögkatolikus kézre került az épület, a belsőjét átalakították a bizánci rítus igényei szerint. A szentélybe körüljárható baldachinos oltárt, a diadalívbe rokokó faragványokkal díszített ikonosztázt építettek, amelynek alsó sora négy alapképből és három kapuból áll, fölötte az ünnepek, valamint az apostolok és próféták sora következik, az egészet a Kálvária jelenete koronázza.

A szentélyt Andreas Tritina eperjesi művész 1777-ben kezdte meg kifesteni. Hirtelen jött halála miatt a munkát nem tudta befejezni, így ezt vélhetőleg Sebastian Hirschlinger tette meg 1782-ben. A püspöki trónt Franz Feck kassai fafaragó készítette.

Az északi oldal középső kápolnájában a keresztre feszítés, a bejárattól számított első északi oldalkápolnában Szent András, míg a déli oldal első oltárán Keresztelő Szent János képe látható. Az ikonosztáz alsó képsora Szent Miklóst, a gyermek Jézust tartó Madonnát, Krisztust és a Szent Keresztet ábrázolja. A másik képsor Jézus életének egyes részleteit, a harmadik az apostolokat, a negyedik az ószövetségi atyákat ábrázolja, felül Mária és Magdolna között a keresztre feszített Megváltó, a középső képsorban pedig az utolsó vacsora látható.

Az átalakítások nagy része 1780-ban elkészült, a felszentelése még abban az évben, október 15-én megtörtént. A székesegyház jelenlegi külső, eklektikus formája 1876-1877-ben alakult ki.

A székesegyház sekrestyéjében egy XVI. századból származó ikon látható, a terem színes üvegablakát Boksay József neves ungvári festőművész tervezte. Ugyancsak Boksay József, valamint Vidra Ferdinánd volt az alkotója a főhajó boltozati mennyezetképeinek, melyek az 1930-as években készültek.

A templom alatti kriptákban helyezték örök nyugalomra az egyházmegye egykor élt egyházfőit és egyházi személyeit. Itt helyezték végső nyugalomra 1947-ben a meggyilkolt vértanú püspököt, Romzsa Tódort is.

A szovjet érában a templomot elvették a görögkatolikusoktól és a pravoszlávoknak adták. A görögkatolikus közösség 1991-ben kapta vissza templomát. A II. János Pál pápa által boldoggá avatott Romzsa Tódor földi maradványait 1998-ban találták meg a feldúlt kriptában és Budapestre szállították azonosításra. Az ereklyék 2003-ban kerültek vissza Ungvárra, s a székesegyházban helyezték el azokat.

A székesegyház teljes belső felújítását 2021-ben kezdték el.

A templommal T-alakban egybeépült jezsuita rendház átalakítását szintén Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész tervei alapján valósították meg. Mária Terézia tiszteletére egy kápolnát is kialakítottak a püspöki palotában, melyet 1780 októberében akartak felszentelni a királyné jelenlétében, de az akkor már súlyos beteg uralkodó nem tudott részt venni az eseményen. Néhány évvel később, 1805-ben, ha az uralkodó nem is, de a koronázási ékszerek a palota falai között töltöttek egy éjszakát, amikor a budai várból idemenekítették a magyar jelképeket. Az 1809-ben elhunyt Bacsinszky püspök utódai tovább építették és bővítették a palotát. Pócsi Elek püspök (1809-1831) könyvtárat hozott létre, míg az őt követő Popovics Bazil püspök (1837-1864) idejében már 36 lakószobából és 3 könyvtárból állt az épület. Később Firczák Gyula püspök (1891-1912) klasszicista stílusban folytatta a palota szépítését, de a belső termekben megmaradtak a barokk freskók. Így alakult ki a várhegy oldalában álló, L-alaprajzú, barokk stílusú, kétemeletes, de a tetőtérrel és az alagsorral együtt összesen négy szintből álló épületegyüttes, melynek északi szárnyának két sarkán egy-egy nyolcszögletű torony található.

A püspöki palota sorsa 1950-ben fordult rosszra: az akkori városi tanács úgy döntött, hogy az egyháztól elkobzott épületet átadja az Ungvári Állami Egyetemnek, mely onnantól kezdve könyvtárként használta azt. A termeket átépítették, a freskókat lekaparták vagy befestették, az ablakok egy részét befalazták, a bútorzatot és a könyveket elszállították.

Több mint ötven éven át tartott ez a mostoha körülmény, míg a város visszaadta a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének a tulajdonát (egész pontosan az épület 62%-át, a fennmaradó részben még továbbra is az egyetem könyvei vannak).

2004 és 2014 között felújították a palota nagy részét. Régi képek alapján lembergi restaurátorok visszaállították a kápolna eredeti freskóit, emellett a többi termet, a lépcsőházat, a Szent Péter-kápolnát, a tornyokat és a külső falon lévő napórát is felújították. A palota kertjét és a benne lévő több száz éves kutat is kitakarították és rendbe hozták. Mindezt azzal koronázták meg, hogy visszakerültek a falakra az egyházmegye püspökeit ábrázoló festmények (sajnos csak reprodukciók, az eredetiek eltűntek), valamint a főpásztorok címerei.

A palotába ellátogatók megtekinthetik a felújított szárnyakat, a földszinten lévő fényképkiállítást, mely régi fotókon keresztül mutatja be az egyházmegye XX. századi történetét, valamint sétát tehetnek az újraparkosított kertben.