Beregszászi Nagy Pál nyelvész, nyelvtörténész

Beregszászi Nagy Pálra két kárpátalji magyar település is büszke lehet: Nagymuzsalyban látta meg a napvilágot 1750 körül, s Beregardóban hunyt el 1828. május 18-án.

Középiskolai tanulmányait Sárospatakon folytatta, majd különböző külföldi egyetemeken, a többi között a német Erlangenben tanult. 1796. július 11-én sárospataki tanárrá választották, de csak két évvel később, 1798-ban töltötte be az állást. Teológiát és keleti nyelveket tanított. 1800-1803 között a Sárospataki Egyetem rektora volt. A göttingeni tudós társaság 1801-ben tagjává választotta.

1803-tól egy ideig Kazinczy Ferenc fiának, Istvánnak volt a nevelője.

1806-tól Kárpátalján élt és nyolc éven át szőlőműveléssel foglalkozott. 1822 körül Pest megyében élt mint magánzó. Aktív szerepet vállalt a közéletben: Máramaros, Zemplén és Ugocsa megye is megválasztotta táblabírónak.

Nyelvészként a magyar nyelvet a keleti nyelvekkel hasonlította össze. Tanulmányaiban azt a következtetést vonta le, hogy a magyar nyelvnek nincs köze a finnugorhoz, sokkal inkább a keleti nyelvekkel, elsősorban a török és a perzsa nyelvvel áll rokonságban. Ezzel kapcsolatos értekezései a Zeitschrift von und für Ungern, a Tudományos Gyűjtemény, a Felső-Magyarországi Minerva, valamint az Élet és Literatura című folyóiratokban jelentek meg.

Hitvallása szerint: "Tudni magyarúl, és beszélni jól magyarúl, nem mind egy; van külömbség e kettő között, és pedig nem olly kitsiny, mint talán első tekintettel látszik."

A nyelvészetben az ortológusokhoz tartozott, a Kazinczy-féle nyelvújításnak nagy ellensége volt.

Élete utolsó idejét Beregardóban, Perényi Zsigmond báró birtokán töltötte. Itt hunyt el 1828. május 18-án.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség járási szervezete 1990-ben kopjafát (Schmidt Sándor vásárosnaményi népművész, fafaragó mester alkotása) állított emlékére Beregardóban, az egykori Perényi kúria parkjában.