Begela Tímea
1976-ban születtem Kisgejőcön, majd 1997-ben Tiszaásványba költöztem a családommal. 2007-ben megözvegyültem, és egyedül neveltem fel a két gyermekemet. Több munkahelyen is megfordultam az évek során, és így visszatekintve arra jöttem rá, hogy mindig emberekkel foglalkoztam: dolgoztam óvónőként és postásként, vezettem kisboltot, hitoktatóként szolgáltam a Csapi Egyházközségben, valamint művészeti vezetőként és kultúrház-igazgatóként is tevékenykedtem.

A kézművesség iránti vonzalom már gyermekkoromban megmutatkozott. Emlékszem, mekkora érdeklődéssel nézegettem a különböző technikával készült hímzéseket, azt gondolva, hogy biztosan géppel készültek. Nagymamám hamar észrevette ezt a kíváncsiságot: a kezembe adott egy darab szőttest, mutatott egy kisebb mintát, amit én nagy örömmel elkészítettem. Később a pokrócvetésben és a szövésben is segítettem neki, a horgolást pedig a másik nagymamámtól tanultam. Sőt, az iskolában még fafaragásra is jelentkeztem, mert mindig is mérhetetlenül érdekeltek a régi alkotások, bármilyen anyagból készültek is.
Bármerre vezetett is az eddigi utam, mindig igyekeztem a közösség aktív tagja lenni. Fontosnak tartom, hogy segítsük egymást, és törekedjünk arra, hogy szebbé és élhetőbbé tegyük a környezetünket. Kultúrház-igazgatóként is arra törekedtem, hogy közösséget kovácsoljak, megtanítsam a gyerekeknek, hogy együtt könnyebb, és felelevenítsem a régi szokásokat – hiszen a múltunk megismerése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a jövőt.
2021-ben felkérést kaptam, hogy csatlakozzak a Kárpátaljai Magyar Hímzőműhely csapatához. Itt találkoztam Szuperné Bohus Judittal, akitől óriási tudást kaptam és tanulok a mai napig is. A Judittól elsajátított technikák ráadásul abban is sokat segítettek, amikor Tiszaásványban elvállaltam egy hímzésszakkör vezetését, hogy helyben is átadhassam ezt a tudást.
Számomra a hímzés összekapcsolja a múltat a jelennel, miközben a jövőbe is elvisz. Ebben a rohanó világban a nyugalom igazi szigete, amikor leülsz, a kezedbe veszed a kézimunkát, és megszűnik minden gond, mert csak arra tudsz koncentrálni, hogy valami csodát hozol létre.
Végtelenül hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a csodának!

