A podheringi csata emlékműve

Az 1848/1849-es szabadságharcból Kárpátalja népe is kivette a részét. Az egykori Bereg vármegyében, a Munkács melletti (ma már a városhoz tartozó) Podhering (Őrhegyalja) településen ütköztek meg egymással 1849. április 22-én a magyar és az osztrák csapatok.

Már korábban eljutott a munkácsi helyőrséghez annak a híre, hogy Galícia felől osztrák hadoszlop indult meg Kárpátalja irányába. A Basko tábornok által irányított osztrák sereg közel 3600 jól felfegyverzett gyalogosból és 650 lovasból állt. Az volt a feladatuk, hogy Munkács és Beregszász területéről Kassa felé szorítsák vissza a magyar csapatokat.

Az előlük hátráló, Martinyi Frigyes őrnagy vezette 21. magyar honvédzászlóalj ugyanakkor mindössze 800 katonából állt. Az őrnagy mégis úgy döntött, hogy Munkács alatt bevárja a császári csapatokat.

A munkácsi várőrség az ellenség közeledésének hírére készenlétbe helyezte az ágyúit a Latorca folyó völgyében, valamint mozgósította a honvédjeit és a városi nemzetőrséget. Emellett a Munkácstól északra fekvő, Szarka-hegy lábánál található fahídhoz irányították a népfelkelőket, akik lebontották a hidat. Így az osztrákoknak már nem volt lehetőségük arra, hogy átkeljenek az akkor éppen megáradt Latorcán.

Az ellenség április 22-én érte el a Latorca másik hídját Podheringnél.

A magyar honvédek parancsnoka Ruttner György százados volt, a nemzetőröké Kralovánszky László. A sereg irányítását Martinyi Frigyes őrnagy vállalta magára.

A magyar helyőrség rögtön támadásba is lendült: Andrejkovics Endre ungvári papnövendék, honvéd tüzér először az osztrákok lövegét, aztán Habermann ezredest, a Deutschmeister-század parancsnokát, végül Basko tábornok lovát találta el.

Basko tábornok a támadás hevessége miatt sokkal nagyobbnak gondolta a magyar sereget, mint az valójában volt, s a visszavonulás mellett döntött. Csapata egy része Kölcsény felé vonult vissza, a tisztjei pedig a helyi timsógyár épületében kerestek menedéket. A magyar tüzérek azonban onnan is kiűzték az osztrákokat, akik jelentős veszteséget szenvedtek: négy tiszt, tizenhat katona halt meg aznap, további ötvenen pedig megsebesültek.

A magyar oldalon két tiszt és hat honvéd áldozta életét a hazáért, emellett tizenöten sebesültek meg. Az orvosi ellátásra szorulókat a helyi görögkatolikus templom udvarán dr. Lang Ferenc orvos fogadta és látta el.

Munkács örömünnepet ült aznap.

Fél évszázaddal később, 1901-ben a Latorca-parti város lakói csonka gúla alakú emlékművet állítottak Podhering mellett a csata emlékére. Itt tartják minden évben március 15-i megemlékezésüket a munkácsi magyarok.

Forrás:

https://karpatalja.ma/sorozatok/karpatalja-anno/karpatalja-anno-a-podheringi-csata/https://karpatalja.ma/sorozatok/karpatalja-anno/karpatalja-anno-a-podheringi-csata/

https://www.karpatinfo.net.ua/latnivalo/300427-podheringi-1849-es-emlekmu-munkacs

Bagu Balázs: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2010