A Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola
Ugocsa vármegye ősi központjában, Nagyszőlős szívében áll egy patinás épület, amely a kárpátaljai magyarság életerejének, kulturális örökségének és megmaradásának egyik fontos bástyája.
Az épület homlokzatán büszkén hirdeti az 1898-as évszámot, a dualizmus korának azt az időszakát, amikor a város dinamikus fejlődésnek indult. Ezt az impozáns, neobarokk-eklektikus stílusú palotát eredetileg Ugocsa vármegye közigazgatási központjának, vármegyeházának építették. A falak azonban már a jelenlegi arculat elnyerése előtt is a magyar kultúra szentélyeként szolgáltak: 1892 tavaszán a régi megyeháza termében adta első nyilvános zongorakoncertjét a mindössze tizenegy esztendős Bartók Béla. A világhírű zeneszerző emléke ma is áthatja az intézményt; az épület előtt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által 1991-ben állított Bartók-szobor, odabent pedig egy gazdag, évtizedes gyűjtőmunkával létrehozott emlékszoba tiszteleg a gyermekéveit itt töltő zseni előtt. https://www.karpataljainepfoiskola.hu/bartok-bela-emlekszoba-nagyszoloson/
Az intézmény és a térség ezer szálon kötődik a történelmi Perényi családhoz, akik a 14. századtól kezdve birtokolták a várost és formálták annak arculatát. A legnemesebb áldozatot báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye főispánja hozta, aki a debreceni Országgyűlés felsőházának elnökeként aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd az 1848–49-es szabadságharc mártírjaként az életét adta a magyar szabadságért. Amikor a helyi magyarság a rendszerváltozás hajnalán visszaszerezte az épületet, egyértelmű volt, hogy az iskola 1992-ben a hős főispán, báró Perényi Zsigmond nevét veszi fel. Szobra ma újra méltó helyen, az iskola – az egykori vármegyeháza – előtti parkban áll.
Az épület sorsa és az anyanyelvi oktatás kálváriája a 20. század viharaiban szorosan összefonódott. A nagyszőlősi magyar oktatás története 1946-ban egy hétosztályos iskolával indult, amely 1954-re már középiskolává fejlődött. A virágzó, mintegy 600 diákot számláló magyar intézményt azonban 1972-ben súlyos politikai csapás érte: összevonták a helyi, 300 fős ukrán tannyelvű iskolával. Ennek az intézkedésnek a nyomán a magyar diákok saját intézményükben kisebbségbe kerültek, létszámuk pedig drasztikusan apadni kezdett; 1988-ra mindössze 220 tanuló maradt a magyar tannyelvű osztályokban.
A végleges asszimilációt és az anyanyelvi oktatás felszámolását a szülők példátlan összefogása állította meg. 1989. március 22-én Czirók Éva és Milován Jolán kezdeményezésére egy történelmi jelentőségű szülői értekezletre került sor, ahol több mint ötven szülő írta alá azt a kérvényt, amely az önálló magyar iskola visszaállítását követelte a városban. A kitartó civil nyomásgyakorlás meghozta gyümölcsét: 1990. augusztus 1-jén a járási tanács döntése értelmében újjáalakult az önálló 3. számú magyar tannyelvű iskola.
Az újjászületett intézmény a Kárpátaljai Megyei Tanács jóvoltából az egykori vármegyeháza épületét kapta meg, amely azonban a szovjet érában az Elektron gyár otthonaként szolgált, és emiatt siralmas, rendkívül romos állapotba került. Ami ezután következett, az a kárpátaljai magyar közösség erejének egyik legszebb bizonyítéka: 1990 nyarán a szülők, a diákok, a pedagógusok és a jóérzésű helyi civilek kétkezi munkájával, hatalmas összefogással sikerült az épületet az őszi tanévkezdésre iskolai célokra használhatóvá tenni. Az intézmény első igazgatója, egyben fáradhatatlan motorja Keresztyén Erzsébet (Erzsike néni) lett, míg szellemi és lelki vezetőjévé Keresztyén Balázs vált. Az iskola működésének első bő két évtizede alatt közel 900 diákot bocsátott szárnyra.
Az épület megóvása azóta is folyamatos, közös feladat. Az elmúlt évtizedekben az iskola sokat szépült: Eger város vállalkozóinak adományaiból megújult a málladozó külső homlokzat, a magyar állam támogatásával kicserélték az intézmény összes nyílászáróját, emellett új tetőzetet kapott az épület és restaurálták a belső udvar történelmi hangulatot árasztó oszlopsorát is. Az intézmény a közelmúltban is tovább fejlődött, hiszen 2019-ben sor került a régóta várt tornaterem alapkövének letételére is.
A Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola és annak otthont adó épülete így sokkal több egy puszta oktatási intézménynél. Élő emlékezete a 19. század polgári fejlődésének, Bartók zenei géniuszának, a Perényiek áldozatvállalásának, és legfőképpen a kárpátaljai magyarság elnyűhetetlen, közösséget építő élni akarásának.