A királyházi evangéliumos könyv
A bizánci egyházak liturgikus könyvei között kiemelt szerepet kap az az evangéliumos könyv, melyet az oltár közepén helyeznek el, s melyből egy-egy szakaszt olvasnak fel a szertartásokon.
Az első, liturgikus használatra szánt evangéliumos könyveket tetraevangelion, azaz "négy(es) evangélium" néven ismerték. Ezek a könyvek ugyanis a négy evangélista - Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának szövegét - tartalmazták.
A történeti Munkácsi Egyházmegye templomaiban a tetraevangelion terjedt el. Ezek közé tartozik az 1401-ből származó királyházi evangélium is, mely nemcsak Kárpátalja, de Ukrajna egyik legrégebbi írásos forrása is. A nyelvészek véleménye szerint ez az evangéliumos könyv ruszin környezetben keletkezett. Egy bizonyos Sztanyiszlav írnok másolta át egy másik könyvből. A kötetben található bejegyzése arról tanúskodik, hogy a könyvet egy Péter nevű pap vásárolta a feleségével egy tehén és egy bika árán az egykori Bereg megyében található Malmos faluban a királyházi templom számára.
A kötetben a négy evangéliumon kívül megtalálható az egyes könyvek előtt Theofilaktosz ohridi érsek (†1107) bevezető magyarázata, valamint egy szinaxárion töredék és egy naptári részt is, benne Száva és Simeon szerb szentek említésével. Ez utóbbi alapján feltételezhető a kézirat prototípusának szerb eredete. A négy evangélium elejét pirossal festett, növényi indákat idéző fejléc díszíti. Az iniciálék nagy részére balkáni, fonatos ornamentika jellemző.
Az evangéliumos könyvet a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban őrzik, de 2014-ben átszállították Kijevbe restaurálásra.
Hogy a nagyközönség számára is hozzáférhető legyen a könyv, 2015-ben gótikus és bizánci stílusban utánnyomott változatot készítettek róla.