A Kárpátaljai Református Egyház Levéltára és Múzeuma
A Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára 2004 végén, hosszas előkészítő munka után kezdte meg működését. Létrehozásának legfőbb célkitűzése az volt, hogy a hányattatott sorsú 20. század – különösen a szovjet éra egyházüldözése és vagyonelkobzásai – után végre szülessen egy olyan intézmény, amely felkutatja, egybegyűjti, szakszerűen megőrzi és a kutatók számára is feldolgozhatóvá teszi Kárpátalja református gyülekezeteinek szétszóródott vagy rejtegetett iratanyagait.
Az alapítók egy olyan átfogó egyháztörténeti kutatóközpontot álmodtak meg, amely a kárpátaljai reformátusság múltjának minden fellelhető nyomtatott és írott forrását egy fedél alatt tudja. Ennek a nagyszabású tervnek a megvalósításában hatalmas segítséget és testvéri támogatást nyújtott a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. Az anyaországi intézmény nagy mennyiségű iratanyag – elsősorban egyházkerületi és egyetemes nyomtatott közgyűlési jegyzőkönyvek – adományozásával járult hozzá a gyűjtemény megalapozásához, ami lehetővé tette a tudományos munka korai megkezdését.
A folyamatosan fejlődő intézmény életében 2007 októbere hozott újabb mérföldkövet, amikor az értékmentő munka friss lendületet és új irányt vett. A figyelem már nem korlátozódott kizárólag a papíralapú, történelmi dokumentumok begyűjtésére; megkezdődött a jövőbeli református múzeum alapjainak lerakása is.
A múzeumi gyűjtés fókuszába a helyi hitélet mindennapi és szakrális kiállítótárgyai kerültek. Ekkor indult meg a régi, sokat látott családi és gyülekezeti Bibliák, a patinás úrvacsorai kelyhek, valamint az egykori gyülekezeti szolgálatokat megidéző lelkészi palástok. felkutatása. Ezek a kiállítótárgyak az irattári anyagokkal kiegészülve ma már nemcsak a hitéletet dokumentálják, hanem a kárpátaljai magyarság kulturális örökségének és közösségi megtartó erejének is hű lenyomatai.